Csirkecomb paprikás juhtúrós, kapros palacsintákkal
Hat évvel ezelőtt már főztem ezt az ételt, akkor egy éttermi élményünket ismételtem meg a saját konyhánkban – most pedig eszembe jutott, hogy meg kellen ismét csinálni, mert annyira finom volt anno. Itt van a szombat délelőtt, Mike Oldfield az aláfestő zene, kész van már a forralt bor is – úgyhogy nekiesek a mai kajának…
Most azért nem fogok teljes receptet írni, mert egyszer ezt már megtettem, úgyhogy aki erre vágyik, az kattintson ide.
Ami most fontos volt az az, hogy a csirkecombokat most kifiléztem, hogy majd ebéd közben ne kelljen a dobverőkkel küzdeni – de a csontokat zsigerből nem dobtam ki, hanem ugyanúgy belefőztem a paprikásba, ugyanis az ízekhez ez feltétlen szükséges.
A paprikásba most fagyasztott, darált paprikát és konzerv paradicsomot tettem, de hát kérem azzal főzünk, ami itthon van. 🙂
Miközben a pöri szépen puhul, addig van idő bekeverni és kisütni a palacsintákat …
…illetve bekeverni a juhtúrós, kapros tölteléket is.
A köret alapanyagai így már készen is állnak, csak össze kell állítani a töltött palacsintákat.
Közben a pöri is elkészül, a csontokat kiszedegetem (Ági barátnénk elviszi majd a kutyusnak), a szaftot tejföllel klasszul bekeverem – és már tálalok is. Esztike örömködve érkezik (így abba hagyhatja a takarítást), majd jóízűen megebédelünk. A jó hír az, hogy hétfőn a melóban is tudunk majd enni ebből a finomságból – mert direkt annyit készítettem, hogy legyen még egy klassz irodai kaja is belőle.
Számomra a nagy kérdés sokszor az, hogy egy-egy ételért, ha más főzné – akkor fizetnék-e? Nos ebben az esetben biztos… Annyira finom, annyira ízgazdag, hogy ezért simán adnék pénzecskét. És Ti? 🙂
