Finnország – 8 nap Ouluban és a környékén – I.

Igen, ismét Finnország – és ismét az ország északibb része, Oulu. A történet onnan kezdődik, hogy tavaly Viktor fiunk és felesége, Fruzsi vett egy szuper családi házat Oulu egyik kedvelt kertvárosi részében (Kello), amely házat mi tavaly már közelebbről is megismerhettük (értsd úgy hogy mi segítettünk a költözésben és a belső festésekben) – de a szüleim éreztették velünk, hogy nagyon szeretnék látni Ők is az unokájuk házát ott fenn északon. Ezzel alapvetően nem is lenne gond, ha az én drágáim már nem a nyolcadik X felett lennének mindketten, ami azért nehezít egy kicsit egy ilyen projekten. De mit tesz az érző gyermeki és unokai szív – karácsonyra az lett anyuék meglepetése, hogy bevállaltuk a szervezést és a lebonyolítást az útra. Viktorék nagyon rendesek voltak – milyen is egy igazi jó unoka – minden lehetőséget megadtak ahhoz, hogy maga a kiút, a kinnlét és a hazaút is gördülékeny legyen, ami aztán így is lett.

Az út nehézsége abból is adódik, hogy Ouluba két géppel menni, vagyis Helsinkiben át kell szállni egy másikra – amire jó esetben van 1,5 óra. Azért ilyenkor már azt is be kell kalkulálni, hogy mekkora terminálon belül a séta távolság, mi van ha egy kicsit késik a gép, kérjünk-e valamilyen segítséget – de az meg a hozzátartozónknak lehet kellemetlen, stb … szóval nem egyszerű ilyenkor a szervezés. Eleve a repjegynél is külön rendeltük a két „senior” jegyet, mert ha valami kis megbetegedés, rosszullét közbejönne, akkor még lehet variálni esetleg visszamondani. De az én szüleim rutinos utazók, felszívták magukat, nem volt semmi ilyenre szükség – az pedig teljesen hidegen hagyott bennünket, hogy a gépbe a ki- és beszállás az Ő részükről kicsit lassabb és körülményesebb volt. (Hozzáteszem az utasok közül sem volt senki sem, aki még csak csúnyán is nézett volna ránk – és ezt nagyon díjaztuk)

Szóval megvolt az időpont, a Finnair a többi légitársasághoz hasonlóan a nyár közeledtével szépen emelgette a repjegyek árát – így fájóan szép összegtől kellett megválnunk, de legalább tudjuk, hogy miért kellett eddig is sokat dolgozni. 🙂 Elvileg ötünknek ( ja mert arról nem beszéltem, hogy Ádám fiunk is velünk jött ) két db 23 kg-os bőrönd, öt gurulós fedélzeti bőrönd és ugyanennyi hátizsák vihető el – de két „senior” és egy értelmi sérült/autista versenyzővel mi ketten már kevesek lennénk – így a gurulós bőröndöket háromra redukáltuk, mert úgysem tudnánk ezt a logisztikát bevállalni. A csomagolás alapvetően nem volt nagy gond, mert mindannyian rutinos utazók vagyunk – egyedül a feladott poggyászban lévő hazai pálinkák és kolbászok súlya volt meghatározó, mert hát mit is vinne az ember Finnországba, mint ezt a két fontos elemet. (Csak csendben jegyzem meg az élcelődőknek hogy azért könyvet is vittünk… ) Ha már a pálinkáknál tartunk, akkor egy hasznos tanács. Én mindig 2-3 üveg pálinkát vagy bármilyen piát egyben zsugorfóliázok, így sokkal jobban védik is egymást, ha pedig valamilyen szivárgás lépne fel, akkor sincs gond…

Mi is kell még? Természetesen biztosítások, kint még egy autó, mert odakint már heten leszünk ( + két kutya), esetleg egy másik szállás is, mert bár nagy a ház, de ennyi ágy sajna nincs ( plussz ott a két kutya is ) – szóval Viktorral folyamatosan egyeztettünk. Az alvásnál végül abban maradtunk, hogy a gyerekek szomszédságában van egy három szobás, pofás kis ház (mökki), amit Viktor kibérel egy jó barátjától – így a szüleim is el tudnak korábban húzódni pihenni, ha arra van igény, mi pedig hajnalig tudunk társasozni, sütni-főzni, enni-inni, ps-ezni, világot megváltani. Így is lett, jó is volt ez így. Anyuékat kora este átvittem a kis mökkibe pihenni, mi pedig hajnalig élveztük az életet, persze azt azért érdemes megjegyezni, hogy itt északon ilyenkor nincs sötét, hanem amikor úgy gondolnánk hogy a napocska elmegy pihenni, akkor vissza is jön a horizontról…

A két repülés szerencsére probélma mentesen zajlott, bár késett a gép, a másik kábé ugyanannyival később is indult – úgyhogy a szüleim 20 év után ismét átestek a repülés élményein. Helsinkiben a reptéren a finn nyárhoz képest egész sötét volt (kb mint nálunk egy nagyobb nyári vihar esetében), de amikor elindult északra a gép, akkor már szinte szikrázott a napsütés.

Persze amikor megérkeztünk, akkor mindenki morzsolgatta kicsit a könnyeit, mert hát azért is küzdünk ennyit, mert hiányzunk egymásnak. Viktor egy tök jó Toyota-t tudott bérelni, amit már Ők át is vettek – ugyanis mivel éjfél után érkeztünk meg, így mi ezt meg se tudtunk volna oldani, arról már nem is beszélve, hogy neki csak 100 € foglalót kellett fizetnie, nekem azonban a teljes összeget számolták volna fel… Kicsit ebben is látszik, hogy a finnek a külföldiekkel kicsit távolságtartóbbak, bizalmatlanabbak – talán nem is véletlenül.

Kb fél óra a reptérről a városrész, ahol Viktorék laknak. Ez Kello, ami kb 15 km-re van a centrumtól. Tudni kell a finnekről, hogy nagyon szellősen, levegősen építkeznek, hatalmas parkok, erdők, mezők jellemzik a városaikat is – de nagyon szuper az úthálózatuk, mindenhol kerékpárutak vannak, és sehol sincs tömeg, dugó. Mi egyből a mökkihez megyünk a két kocsival, mert már éjfél jócskán elmúlt, fáradtak is vagyunk meg a két kutyát sem akarjuk teljesen felpörgetni. Mutatok pár fotót a ki házról, ha valaki szeretné kibérelni, akkor azt itt megteheti, bár kicsi a valószínűsége, hogy épp ide készül valaki … 🙂 A pincében van egy hagyományos fatüzelésű szauna, a nappaliban kandalló, de az érkezésünkkor inkább fontos volt a klíma megléte, mert Finnországban melegebb volt mint kis hazánkban. Ja kérem, globális felmelegedés?

Holnap folytatom… 🙂