Utazások / Élménybeszámolók

Zakopane – síelés, forralt sör, pirogok és sajtok minden mennyiségben

IMG 6694

IMG 6639

Fiatal srácként tanultam meg síelni a Tátrában, Szlovákiában, majd később a lengyelországi Zakopanéban is finomítgattam a technikámon – mindez több mint 30 éve történt. Azóta bejártunk sok síterepet, voltunk Ausztriában, Franciaországban, majd amikor a gyerekek felcseperedtek, akkor sok éven át Olaszország volt a célország – benne pedig Sappada. A srácok szépen megtanultak síelni, majd jött a board is. Tavaly új irányba mentünk, a szlovén síterepek egyik legklasszabbját választottuk, a Maribor melletti hegyre mentünk egy pályaszállásra. A hely és a pálya nagyon jó volt, de az elutazásunk napján olyan szinten elkezdett olvadni a hó, hogy megijesztett, hogy mi lesz velünk, ha nem lesz jövőre hó. Így jutott a régi emlék az eszembe – miért nem megyünk Zakopanéba? Tavaly ősszel nekiültem a netnek, szereztem szállást, a srácokkal körülnéztünk sípálya fronton – majd lefoglaltam mindent.

A szállás:

A szállásszerzés nem volt egyszerű, mert 8 főben kellett gondolkodni, lehetőség szerint egy apartmanon belül – mert esténként szeretünk együtt lazulni, kártyázni, társasozni. A választásunk egy full belvárosi apartmanházra esett, ami gyakorlatilag szinte tök új épület, alatta parkolóház, benne lift – szóval minden igényt kielégít. A sétáló utca tényleg pár utcányira van, úgyhogy a csapat nem síelő része nagyon klasszul érezhette magát – mert Zakopane egy nyüzsgő, izgalmas üdülő várossá nőtte ki magát az elmúlt 30 év alatt.

IMG 6482

IMG 6457

IMG 6466

A város: 

Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy mennyire nyüzsgő a város, mekkora jövés-menés van mindenhol. A sétáló utca (Krupowki utca) mindkét oldala teli van éttermekkel, kifőzdékkel, menő üzletekkel, sí és hegymászó felszerelést áruló boltokkal – az utca pedig reggeltől estig tömve van emberekkel. A sétáló utca végén található egy hagyományos, földszintes faházakkal teli tűzdelt piac – ahol aztán kiló számra vehetjük a sajtokat, ihatunk és ehetünk kedvünkre. A lengyelek összességében nagyon barátságosak, egy-egy szót, kifejezést tudnak magyarul – ami azért mindig jól is esik nekünk. 

IMG 6508

IMG 6548

IMG 6580

img_6523.jpg

img_6569.jpg

IMG 6545

A közlekedés:

Mivel az apartmanunk a belvárosban volt, így sokat kellett a környéken autóznunk. Maga a pálya 24 km-re volt, ami nem egy nagy távolság, azonban annyi autó van mindenfelé, hogy gyakorlatilag minden nap kétszer 40 perc volt a tranzit – minimum. A helyzet az, hogy már az autóikból is jól látszik, hogy jól élnek a polák testvéreink – java részt nagy és új, vagy újszerű SUV-ok, családi és személyautók futnak az utakon – illetve állnak a dugókban. Mert dugó az volt bőséggel. Annak ellenére, hogy én WAZE-t használok, még sokszor így is be kellett állnom a dugóba – ami azért nem annyira vicces minden nap. A forgalomban azonban a lengyelek türelmesek, nem előzgetnek mint a hazai menő csávók, hanem türelmesen sorolgatnak egymás után. Egyetlen zavaró momentum az, hogy amikor be akarnak sorolni a mi sávunkba, akkor egyszerűen betolják egy kicsit a kocsijuk orrát a miénk elé, amivel időnként a frászt hozzák reánk. Egy idő után ezt azonban meg lehet szokni, a sípályán való mozgásukról padig majd később írok…

mobil_hirdetes.jpg

A kaják, piák:

Árakban és minőségben mintha itthon lennénk – ami egy olasz vagy francia síelés után nagy felüdülés. Tök jó, hogy nem kell állandóan számolgatni, agyalni azon, hogy mi mennyibe kerül – mert túl nagy difi nincs az itteni árakhoz képest. Természetesen ettünk zureket, pirogot, kóstoltunk rengeteg fajta és féle sajtot, voltunk cukrászdában – és sehol sem kellett csalódnunk. A személyzet mindenhol készséges volt, valamennyire beszélnek angolul – összességében le a kalappal előttük. Az utcán és a sípályákon is mindenhol árulják a grillezett, sült sajtjaikat, amit házi készítésű áfonya és egyéb lekvárokkal illik fogyasztani – de sok helyen ott illatozik a sült kolbász, a sült krumpli, szóval híztam 1,5 kilót…

A sípályán nem csak forralt bort, hanem forralt sört is árulnak – amire nekem lelkileg rá kellett hangolódnom. Viktor fiam már az első helyen is ezt itta, én először borzongtam a gondolattól is – aztán teljesen rákattantam. A sört különféle szirupokkal, gyömbérrel és fűszerekkel ízesítik – és a hideg sípálya után őszintén nagyon jól esik. Itthon azért nem fogok nap mint nap ilyet inni, de jövőre már bátrabban fogok forralt sört rendelni a hegyen.

IMG 20180205 202245 HDR

IMG 6651

IMG 20180205 132552

IMG 20180205 122256

IMG 20180204 114300 BURST1

IMG 20180206 123934 HDR

IMG 6687

A sípályák:

Aki egy olasz, osztrák vagy francia síterephez próbál viszonyítani – annak lehet, hogy csalódás lehet egy itteni sípálya. Itt nincsenek 40-70 km-es sícentrumok – de a meggyőződésem szerint 5 nap alatt nem is lehet ennyi kilométert besíelni, tehát aki ilyenre vágyik, az ne is kísérletezzen itt. A mi pályánk ahogy már írtam a várostól 24 km-re volt, a neve Kotelnica, és gyakorlatilag három hegygerincet ölel fel. Összesen azt hiszem talán 13 km a síelhető terület, ami nekünk az öt napra elegendőnek is bizonyult.

kotelnica.jpg

A síelők összetétele elég egyértelmű: 95 %-ban lengyelek vannak fenn a hegyen – a magyarok csak elenyésző szinten vannak jelen. Ami nagyon zavaró az az, hogy bár tényleg jó fejek a helyiek- de egy sportot nagyban űznek – ez pedig a tolakodás, Ha látnak egy cm2-nyi helyet, akkor oda benyomulnak, még akkor is, amikor látják, hogy adott esetben négyen együtt vagyunk a beülőnél. Test-test elleni küzdelmet folytatnak, majd amikor elérik a kívánt pozíciót, akkor kényelmesre veszik a figurát – telefonálgatnak, kényelmesen csoszognak. Kellett vagy két nap, mire mi is felvettük a tempót, próbáltuk felvenni velük a versenyt – és nem engedtük magunkat. Ezzel nekik nem volt gondjuk – úgyhogy egy idő után kialakult egy konszenzus. 

A másik rossz tulajdonságuk, hogy síelés közben csupán előre szeretnek figyelni – a pályán is az erő elv alapján közlekednek. Simán átcsúsznak százzal a léced előtt, és ha nem figyelsz, vagy rutintalan vagy, akkor baj lehet. Soha ennyi sí balesetet nem láttam eddig, mint ezen az öt napon. Négyünk közül hármónknak volt is kisebb balesete – de a csapat megúszta nagyobb baj nélkül. 

A pályák jól kezeltek, reggel 9-től este 10-ig vannak nyitva – vagyis az éjszakai síelés minden nap akár kipróbálható. Az öt napos bérlet 400 Zl, ami kb 31.000 Ft. Szerintem ez nagyon baráti…

A pályákon mindenhol van síkölcsönző, ha szemüveg vagy bármi kellene, azt még este is meg lehet venni. Összességében minden nagyon bejött, csak figyelni és vigyázni kell egy kicsit jobban.

IMG 20180206 183622 HDR

Hasznos linkek:

https://www.zakopaneinfo.hu/?strona,doc,pol,glowna,1492,0,343,1,1492,ant.html

 https://www.zakopaneinfo.hu/?strona,menu,pol,glowna,1474,0,1492,splyk,ant.html

https://www.gazdowokuznia.pl/

https://www.bialkatatrzanska.pl/

img_20180204_100006.jpg

Vélemény, hozzászólás?