Prágai gasztró- és sörtúra I.
Prágai gasztró- és sörtúra I.
Mostanság ritkábban tudtam jelentkezni, mert több projekt is leterhelt: egy új blog gyűjtőhelyet kreáltunk a fiaimmal ( www.blogportal.hu ), dolgozni is kellet néha illetve elutaztunk Prágába: városnéző, gasztró- és sörtúrát szerveztünk magunknak családilag. Na ebből csöpögtetek most egy kicsit.
Csütörtök reggel felpakolás és indulás kocsival Pestre, ahol felvesszük Viktort, majd suhanás az autópályán Prágába. Délután három után már landolunk is az apartmannál, ami egy három szintes, felújított, liftes apartmanház, kiváló ár-érték aránnyal. A fogadtatás nagyon kedves, még bekészített édességekkel, kávé és tea párnácskákkal is kedveskedtek nekünk, úgyhogy jól indul a hétvége.
Miután letettük az autót, előkerül a saját szilvafánkról leszedett gyümölcsből főzetett gyönyörű és zamatos pálinka, iszunk egy welcome drinket, majd nyakunkba vesszük a várost. A terv az, hogy megmutatjuk a srácoknak a belvárost, iszunk söröcskéket, majd lecsúszik valami knédli féle is. Szóval villamos, 3 megálló, és már benne is vagyunk a csütörtök kora esti forgatagban. A Vencel téren kolbász és grill ételek csábítanak, majd a főtéren utcazenészek keltik a hangulatot, hívogatnak a sörözők – mi pedig sodródunk a tömeggel, élvezzük a feeling-et. Vonzó a sok belvárosi étterem, de vagyunk annyira rutinos utazók, hogy nem ülünk be ilyen helyekre, őszintén egy igazi kiskocsmás hangulatra vágyunk, úgyhogy hagyjuk, hogy rátaláljunk a mi kis éttermünkre. Addig mászkálunk, amíg már a Károly hídon találjuk magunkat – ahol enni szintén nem lehet – úgyhogy vissza is fordulunk. A lényeg az, hogy eszünkbe jut, hogy a szállásunk közelében, a villamos mellett láttunk egy jópofa helyet – tehát vissza csörömpölünk a vilingerrel. Az étterem neve: Sklep Restaurant ( http://www.restauracesklep.cz ), nem egy első osztályú étterem, hanem az említett kiskocsmás jelleg. Furcsa, hogy belépve cigiszag fogad, nem gondoltam, hogy ennyire hozzászoktunk a dohánymentes éttermekhez – de bevallom, tényleg jobb, ha nincs bent bagózás. Beülünk a dohánymentes részre, szinte tele van a hely – nem turistákkal, hanem helyiekkel, pedig csütörtök este van…
Első felindulásra már kérjük is a jófajta Pilsner Urquell 12°-osokat, majd rendelünk is vacsorát. Eszter menüje: burgonya lángosban/palacsintában sült füstölt sertés filé édes – savanyú káposztával.
Viktor: klasszikus cseh sült marhaszelet knédlivel és szósszal.
Tom: sült bárány nyak krumplis knédlivel, spenóttal.
Ádi: gyakorlatilag bécsi szelet, tört burgonyával.
Én pedig: sült kacsacomb kétféle knédlivel, édes-savanyú káposztával.
Hogy kinek az étele volt a legfinomabb, azon még zajlik a vita, de mindannyian nagyon jót, finomat és igazi helyit ettünk – utána leszaladt még egy-egy gyöngyöző sör, hazasétáltunk – és készültünk a holnapi nagy maratonra.
