Keleti ihletésű, chilis, zöldséges kelbimbóleves
Eszti a napokban vett egy zacskónyi kelbimbót, és kiadta a parancsot, leveskét szeretne enni. Na persze nem volt ennyire kemény, csak kérte, hogy ha van kedvem, akkor főzzek már egy tartalmas, kelbimbós levest. Mivel a múltkor már késztettem valami hasonlót, így arra gondoltam, hogy egy kicsit a közel vagy távolkeletre tekintgetek – gyakorlatilag egy pho jellegű levest gondoltam ki, amiből a végén ez lett…
Első feladatként hagymát pucoltam, majd durván feldaraboltam őkelmét. A hagymadarabokat egy lábasban elősütöttem – hasonlóan egy pho leveshez egészen le is sütöttem őket, nem finomkodtam. Erre az alapra ment három szárzeller, amiket viszont apróra daraboltam. Ekkor érkezett egy evőkanálnyi római kömény, amit kicsit le is pirítottam.
Ezután érkezett egy fagyasztott alaplé illetve kb kétszer annyi víz. Só, bors, őrölt koriander levél jött, mint fűszer – hagytam, hogy a jeges alaplé kiolvadjon. Közben a zacskónyi kelbimbók felét megpucoltam, négyrét vágtam fel a kicsi fejeket. A lábasba a kelbimbó darabokat bedobáltam, kápia paprika és póréhagyma és fokhagyma darabok is érkeztek a levesbe. Hagytam megint, hogy az összetevők szépen összefőjenek. Én közben egy sárgarépát megpucoltam, majd a hámozó készséggel vékonyka csíkokat vágtam a répából. Amikor a kelbimbó már kezdett megpuhulni, de még nem volt készen, akkor a répák is mentek a lábasba. A végén egy kevéske chilit daráltam a levesbe – ettől igazán pikáns lett a végeredmény.
Három tojást közben egy kisebb lábasban keményre főztem – ez lett a végén a kvázi levesbetét.
És lássuk a végeredményt…
