Nem török pide, nem olasz pizza, viszont egy finnországi kemencében sült – és nagyon finom

Ismét Finnország, idén már harmadszor. A helyzet az, hogy a nyár folyamán megszületett az első kisunokánk, akit persze rögtön látni is akartunk, majd a nagyszülői szerelem nem tudott csitulni, úgyhogy újra és újra látni kellett Őkelmét. Most Finnország nem a hófehér pehely paplanba öltözött világát mutatta meg – értsd úgy hogy nincs hó – hanem jeges, ködös, szeles arcát mutatta meg nekünk. Sebaj, lassan itt a nagybetűs Karácsony, ha nem is a napján, de néhány nappal korábban együtt lehetünk a családdal a karácsonyfa alatt, eszünk és iszunk jókat, társasozunk, beszélgetünk napestig, élvezzük az együtt töltött időt – amiről szerintem a Karácsonynak alapvetően szólni kellene.

Viktor fiamék új házában – mint nagyon sok finn házban – van egy nagy, központi kandalló, amely a téli estéken nemcsak kellemes meleget, hanem fényt és nagyszerű hangulatot is tud teremteni – de ebben a nagy kandallóban van egy oldalsó sütő kemence is, amit most szerettünk volna először kipróbálni. Mondtam a másodszülöttemnek, hogy ne bonyolítsuk túl a teszt üzemet, készítsünk egyszerű „csónak pizzákat”, mert ezekkel nem kell sokat előkészülni, gyorsan megsülnek, folyamatosan tudjuk a családnak szervírozni a kész csónakokat.

Napközben elszaladtunk kocsival a K-Supermarket-be (normál közegben K-Market), ahol egyéb cuccok mellett bevásároltunk félkész pizza tésztából is – mert nem volt kedvem tökölni a kelesztéssel, miegymással. Otthon Vik beizzította a frappáns kis kemencéjüket – majd elindult a menet. A kitekert pizza tésztákat egyszerűen felosztottam négy részre, csónak formákat alakítottam belőlük, kentem rájuk paradicsomos, pizza szószt, téptem sonka szeleteket, szórtam reszelt mozarella-t a tetejükre, majd mehetett a sütés.

Közben Fru készített glögit (kvázi ez az északiak forralt bora), készültek a falatkák, folyt a családi diskurzus, ettünk és ittunk, közben pedig megváltottuk a világot… 🙂

Nos a kaja nem egy autentikus fogás volt, de nem is ez volt a cél. Gyors, hangulatos és finom, igazi családi, baráti sztori, amit az elmúlt időben otthon is lejátszottam a barátoknak, kollégáknak – és ami mindig sikert eredményezett.