Málta – 2025/2026 – Szilveszter – I.

Mi is kötheti össze a finnországi Pello-t, Londont, Isztambult, Rómát és Málta szigetét? Hát számunkra az utóbbi évek szilveszteri utazásai – amiket remélem majd még sok fog követni ezután is. Igen, idén ismét elutaztunk, mert már meguntuk az itthoni évzárós/évnyitó bulikat – vagyis valami frissebb és izgalmasabb dologra vágytunk egy pár évvel ezelőtt. Én már a tavalyi évben is Máltára készültem, de életem párja inkább Rómára szavazott, ahol nagyon régen voltunk – úgyhogy a tavalyi év az olasz fővárosban zárult számunkra – teljes megelégedésünkre.

Idén azonban már teljesült az én elképzelésem is – ugyanis ezen a szigeten még sohasem voltunk, vagyis a bulizáson kívül lesz mit felfedezni. (Ez a 43. ország, ahol eddig jártunk…) Az előzetes tervezések során persze rögtön képbe került ezer éves barátom, Arcsi és barátnője is – akiket természetesen ki nem lehetett volna hagyni a projektből, úgyhogy pár hónappal ezelőtt már megindult a szervezés.

A szervezés, ami nem ment annyira simán, mint gondoltuk. Na semmi gebasz nem volt, én befoglaltam mind a négyünknek a repcsi jegyeket a Wizz-nél, meg is beszéltük néhány prosecco mellett az indulás és az érkezés időpontját – de valójában senki sem figyelt rá, hogy január 4-én, éjszaka fogunk hazarepülni, ami gyakorlatilag már hétfő hajnalnak minősül – amikor normáliséknál már munkanap indul és esetleg dolgozni is kellene… A szállást persze országos barátom be is foglalta 3-ig, de ez sem tűnt fel egyikőnknek se… Ja, a prosecco, az tehet róla. 🙂

Sebaj, jót röhögtünk magunkon, a hülyeségünkön, de minden megoldható és meg is oldódik – no para.

A gép vasárnap késő délután indul, előtte még iszunk egy könnyed kis prosecco-t a barátomnál, eszünk egy házi készítésű garnélás rizotto-t – mert utazni csak stílusosan érdemes, majd ledobjuk az autót a reptéri parkolóban. Tudjuk mindannyian, hogy karácsonykor és szilveszterkor külön kihívás utazni, leginkább repülni – ami most is beigazolódik. Baromi sok ember van a reptéren, ahelyett hogy otthon ücsörögnének a kandallójuk mellett. Sebaj, átmegyünk a gyorsított ellenőrzésen – majd ismét prosecco-zás a gép indulásáig. Na ezért bénáztuk el az időpontokat is, mert mindig előjön ez a fránya pia. 🙂

Repcsi, majd Valettában taxi, irány Sliema félszigete és a szálloda. Cool a hotel, gyönyörű a belső tér, a lobby és a szobák is – de farkas éhesek vagyunk, vagyis lemegyünk enni. Kb 30 méterre tőlünk van egy libanoni kis kifőzde, a teraszon helyi és közel keleti arcok tömik a fejüket, ami azt jelenti, hogy autentikus a hely. Az én gourmand barátom már ott is áll a pultnál és rendel. Mindent is. Mert Ő ilyen és mi így szeretjük. Kérünk sült bárányt, hummust, rizst, falafelt, salátát, kebabot és mindent is – majd élvezzük az ízeket és azt, hogy itt ülünk az esti 16 C fokban és szír meg libanoni srácok kajáját majszoljuk így nagy barátságban.

Másnap reggel a lobbyban kávézgatunk és beszélgetjük az útitervet. Éva szervez és pörög, egyeztet a helyi I See Malta képviselőjével – majd megszületik a döntés. Veszünk Premium pass-t buszra és hajóra, múzeumra – amit aztán a közel hét nap alatt szépen ki is használunk. Fel is szállunk az érkező emeletes buszra – irány a főváros, Valetta. Kellemes az idő, hosszú ujjú ing + mellény van rajtam, amikor süt a nap akkor még ez is soknak tűnik – de ha elbújik őkelme, akkor pedig pont jó az öltözék. Ízelítőként végig is suhanunk egy pár öblön, sorakoznak a vitorlások, a katamaránok a kikötőkben – közben pedig hangolódunk a jobb oldali közlekedésre. Érdekes dolog, hogy míg Londonban kb egy nap kellett ahhoz, hogy átálljunk, itt folyamatosan egymást kellett figyelmeztetni, hogy nehogy baj legyen.

Megérkezünk a Parlament modern épülete elé, a világ egyik legszebb karácsonyfája előtt pózolgatunk – tényleg a 12 legszebb fa között van éppen a valettai karácsonyfa – majd elindulunk a főutcán, amin szó szerint hömpölyög a tömeg. Hömpölygünk velük mi is, egyelőre minden konkrét cél nélkül. De egy olyan városban, mint Valetta nem tudsz úgy menni, hogy ne egy műemlékhez vagy történelmi helyhez érkezz – és ezzel mi is így vagyunk.

A Szent János Társ katedrális a város egyik leghíresebb helye, és ehhez méltóan szép kis sor is áll a kapuja előtt. De ide be kell menni, ez nem kérdés, vagyis indul a sorban állás – a többieknek, mert én most felmentést kapok… Nos ezt sajna meg kell magyaráznom, de egyszer ezen is túl kell esnem.

Szóval még október végén el kellett mennem dokihoz, mert gond volt a bal combommal. Nem ragozom, mert hosszú lenne, de a születésnapom előtt pár nappal be kellett feküdnöm az egri kórházba, ahol fel is vágták a bal combomat. Nem kicsit, hanem nagyon... :-(  A kerek szülinapi bulim is majdnem meghiúsult, de sem én, sem a családom, sem a barátok nem hagytuk magunkat - úgyhogy óriásit buliztunk. Kérdés volt a máltai út is, de nem hagytam magam, felszívtam magam - és hát itt vagyunk. Nem tudok annyit menni, kicsit bénácska is vagyok - de van busz, hajó, taxi - és vannak segítőim, mindent megoldunk.

A templomról nem írnék – de fantasztikus volt, nem szabad kihagyni. A katedrális előtt azonban még megállunk egy kicsit, mert egy kicsit összeszorul az ember szíve, ha azt látja, hogy egy újságírót azért öltek meg, mert kinyomozott egy csomó korrupciós, simlis ügyet. Remélem, hogy kis hazánk ilyen mélyre nem fog süllyedni…

Daphne Caruana Galizia máltai oknyomozó újságírónő és blogger. A Panama-aktákkal kapcsolatos számos hazájához köthető ellentmondásos és érzékeny információt tárt fel a nyilvánosság számára. 2017. október 16-án az autójába rejtett bomba felrobbantásával ismeretlen tettesek meggyilkolták Bidnija közelében. 
Született: 1964. augusztus 26., Sliema, Málta. Meggyilkolása: 2017. október 16., Bidnija, Málta

Kóborolgatunk az ódon falak között, élvezzük a téli tavaszt, az illatokat, a sokszínű forgatagot. Éva javaslatára megkeresünk egy menő éttermet – ami azonban pont a menősége miatt full házon megy, vagyis sétálunk tovább. Korábban láttam egy klassz, kockás terítős fedett teraszt (Tanadia – Wine & Dine), oda próbálom a csapatot visszacsalni. Össze is jön, lehuppanunk, jön a felszolgáló. Közel annyi idős lehet mint én, szinte pont olyan fizimiskája van mint Zsolti barátomnak, aki Parádon szintén vendéglátós. De nem csak a figura hasonló, a mentalitás, a kiszolgálás is. Tényleg olyan, mintha Zsoltika szolgálna fel nekünk – profi, laza, vidám, kedélyes.

Persze Peti a barátom rögtön rendel is vörösbort – mert ilyenkor ezt kell inni. A kaják, amiket rendelünk, fantasztikusak, a csóka nagyon profi, kedélyes – és a barátomat rá is veszi még egy üveg borocskára. Persze, aranyáron… De mi már csak így élünk. Ami azért a fogások között a legfontosabb volt, az az autentikus máltai, vörösborban párolt, zöldborsós nyúlragu – amit nem szabad kihagyni.

Nem csak a kaja, a piák és a hangulat volt jó, hanem az is hogy a bal lábam meg tudott pihenni. Lehet ismét indulni, van még estig egy csomó idő. Most jön a Nagymester palotája, ami épület előtt már zajlik az élet – készülnek a szilveszteri bulira, már áll az óriási színpad, szól a zene – megy a hangolódás az évzárásra. A palota szintén lenyűgöző, fegyverek, páncélok tömkelege, elegancia mindenhol. Hát ezek a máltai lovagok tudtak élni, nem vitás. Mire végzünk a feltöltődéssel, addigra már kicsit hűvösebb is van kint és sötétedik is.

Még élvezzük az esti Valetta nem csökkenő tömegét, be is ülünk egy-egy pohár negroni-ra egy klassz helyre – de csak hogy felmelegedjünk.

A Negroni egy klasszikus olasz koktél, amely egyenlő arányban tartalmaz gint, Camparit és édes vörös vermutot, jeget és narancshéjjal díszítve, tökéletes aperitif kesernyés-édes ízvilággal. A legenda szerint egy Camillo Negroni grófról kapta a nevét, aki megnövelte az amerikai koktélját a gin hozzáadásával, felváltva a szódát. Egyszerű, de stílusos, világszerte népszerű ital a bárokban.  

Ez az ital szintén Arcsi barátomhoz köthető. Együtt voltunk négyesben Burano-ban és Velencében tavaly októberben, ahol azért már hűvösödött, vagyis a sör már nem volt annyira pálya. Peti javasolta, hogy kóstoljuk meg a negroni-t, ami Esztinek és nekem is nagyon bejött. Azóta negroni függők lettünk – mai Máltára is érvényes volt innentől.

Az első nap nem szerettem volna a lábamat teljesen széthajtani, így a csapat lesétált a kikötőbe, majd a szállodába hajóztunk. A lobbyban egy óriási Azul partit csaptunk – persze azért prosecco is volt a játék tábla mellett… 🙂