Znojmo, Šatov (Csehország) – Nyitott pince napok – I.

Hát igen, mi már megint úton, már megint nem a fenekünkön ülünk… 🙂

Szóval dél Csehország vagy dél Morvaország a mostani célpont, pontosabban Znojmo települése. A helyzet az, hogy az én ezer éves barátom kedvese cseh származású és fizikailag is ott lakik – mi pedig Esztivel nagyon szeretünk ebbe az országba utazgatni, imádjuk magát a népet, kiváló a konyha, imádjuk a knédlit, jók a sörök – és most már azt is tudjuk, hogy kiválóak a borok is. Mivel ezt a blogot csak tizenkét éve írogatom, így az teljes egészében nem látszik a leírtakból, hogy mi már nagyon sokszor kirándultunk kettesben, a gyerekekkel vagy a barátokkal Csehországba, többször jártunk Prágában (sőt két hét múlva ismét oda megyünk…) – de pont Péter barátom jóvoltából sokszor kóboroltunk már itt dél Csehországban is kastélyokat keresgélve: Český Krumlov, Telč, České Budějovice, Červená Lhota, Hluboká – és még sorolhatnám napestig a sok látnivalót, ami ebben a szép országban fogadott már bennünket.

Most Eva volt az ötletadó és a fő szervező, nekünk csak annyi dolgunk volt, hogy pénteken reggel autóba üljünk és a Waze-be üssük be, hogy az úticél: Znojmo belvárosa.

Znojmo (németül Znaim vagy Znaym) város Csehországban, Morvaország egyik legjelentősebb városa. Dél-Morvaországban, a Dyje (Thaya) folyó bal partján, 290 méteres magasságban fekszik. 220 m hosszú és 45 m magas vasúti viaduktja van. 
Főbb történelmi események:

11. század: A Přemysl-dinasztia idején Znojmo hercegi központtá vált. A városban ekkor épült meg a Szent Katalin-rotunda, amely a cseh királyi családot ábrázoló freskóiról híres.

1226: Znojmo városi rangot kapott II. Ottokár cseh királytól, és ezzel fontos kereskedelmi és közigazgatási központ lett.

Középkor: Znojmo virágzó város volt, erős városfallal, kézművességgel, kereskedelemmel és borászattal. Fontos helyet foglalt el a Morvaországot Ausztriával összekötő útvonalon.

15. század: A huszita háborúk idején a város többször is megszenvedte a vallási és politikai konfliktusokat.

17–18. század: A Habsburg Birodalom részeként Znojmo fokozatosan veszített stratégiai jelentőségéből, de a borászat és a mezőgazdaság továbbra is fontos maradt.

1809: A város közelében zajlott le a znojmói csata, ahol Napóleon francia seregei harcoltak az osztrákokkal. A csata után békeszerződés született, amely lezárta az ötödik koalíciós háborút.

20. század: A város a csehszlovák állam része lett 1918-ban. A második világháború után a német ajkú lakosságot kitelepítették, és a város kulturális összetétele megváltozott.

Ma:
Znojmo ma történelmi városként, idegenforgalmi és borászati központként ismert. A középkori városmag, a föld alatti járatok, a templomok és a borkultúra mind hozzájárulnak vonzerejéhez.

Maga a szállás már megér egy misét – mert brutál jó helyen van, közvetlenül a történelmi központban, egy felújított, 15. századi épületben. A vendégházból kilátás nyílik a Dyje folyóra, a felújított udvaron úszómedence és ülősarok várja a vendégeket. Minden nap svédasztalos reggelit szolgálnak fel, a középkori kőpincében található borbárban znojmói borokat kóstolhatunk. A Podyjí Nemzeti Park és a Dyje folyó völgye 10 perces sétára található a vendégháztól, tökéletes választás túrázáshoz a jelzett ösvényeken és kerékpározáshoz. Znojmo vasútállomása és buszpályaudvara 1,1 km-re található.

A csomagokat bedobáljuk a szobákba, a két kocsit letesszük a pár száz méterre lévő parkolókba – majd a szállodától kb 50 méterre már be is ülünk egy pohárka borra és némi falatozásra. Semmi extra, de jó megint együtt lenni, nagyon klassz egy olyasfajta városkában lazulni mint Eger – teljesen otthon érzem magam. Sült csirke szárnyakat majszolunk, de van hummus és marinált camember sajt is az asztalon, de nem maradhat el a kóstolásból az itteni híresség sem, a znojmói savanyított uborka sem.

Eva a mai napra egy könnyed kis túrát tervezett nekünk – bár én nem vagyok egy nagy túrázós csávó, de menjünk. Kicsit azért autózni is kell, de kb 10 perc múlva egy zöldellő, gyönyörű szőlős és erdős közegben letesszük az autót. Dög meleg van, de a környezet gyönyörű, a társaság szuper – szóval sétálgatunk immáron az erdőben.

Egy folyó völgybe érkezünk ( Thaya vagy Dyje folyó), ahol az acélsodronyokon függő hídon ökörködünk egy hatalmasat, mert annyira klasszul be lehet lengetni a hidat… hát örök gyerekek maradunk, azt hiszem.

De sajnos a folyó völgyből fölfelé is kell ám caplatni, először azt hittem hogy a Via Appia-n megyünk, majd az előbb olvasom hogy ez tényleg egy római út – vagyis mászok felfelé egy kétezer éves úton egy szőlő ültetvényt keresve – mert igaziból most ez a cél. Csehország legrégebbi szőlő ültetvénye a célunk, aminek az a neve hogy Šobes.

A Šobes ( németül : Schobes ) Csehország  egyik legrégebbi és leghíresebb szőlőskertje . A Devět mlýnů településen található, a Podyjí Nemzeti Park közepén , a Znojmo borvidéken található Podmolí borvidék falujának kataszterében . Megközelíthető a régi római úton Podmolíból, vagy könnyebben Hnanice felől .
A Dyje folyó kanyarulatában egy sziklás hegyfok déli lejtőjén fekvő településnek köszönhetően sajátos mikroklímával rendelkezik, és az ebből a szőlőskertből származó borok a legértékesebbek közé tartoznak. A szőlőskert jelenleg a Znovín Znojmo vállalat tulajdonában van, amely 1995-ben vásárolta meg Podmolí önkormányzatától.

A terület már az ókőkorban lakott volt . A bronzkorban egy őskori dombvidék állt itt, de a kelta és a római korban is lakott volt. A területet már a középkorban is használták szőlőtermesztésre . A bor minőségéről volt híres, és különösen a 19. században a császári udvart és neves bécsi éttermeket látták el vele. A teljes szőlőútvonal területe körülbelül 16 hektár, amelyből a szőlő mintegy 11 hektáron termesztenek szőlőt. A terület többi részét egy barackoskert foglalja el. A területet Európa tíz legjobb bortermő helye közé sorolják.

A Šobsi-kanyar legszűkebb pontján a gerinc mindkét oldalára kilátás nyílik. A környéken termofil tölgyerdő található , ahol bőségesen előfordul az élősködő európai tölgy . A gerincen halad az úgynevezett Római út – egy régi kereskedelmi útvonal, amely a kora középkor óta köti össze Csehországot és Ausztriát .

Na ezért őszintén megérte, mert gyönyörű a hely. Igaz, hogy a … folyik a víz, izzadok mint egy ló, de tényleg különleges a hely. Állsz az erdő közepén, majd ott van egy ősrégi szőlő ültetvény, ami benne van Európa legjobb bortermelő ültetvényeiben – azért ez nem semmi. Még abban is szerencsénk van, hogy az ültetvény szélén lévő boros bodega személyzete a záróra után is még a helyén van, így a pihenés mellé nagyon finom borocska és víz is jár – vagyis így szép az élet, Babocsai néni… 🙂

Mire visszaérünk az autóhoz, én úgy nézek ki, mint aki kétszer lefutotta a maratont – mert olyan magas páratartalom és meleg van., de a többiek is küzdenek ám a meleggel. Visszagurulunk a szálodához, gyors zuhi – és már megyünk is vacsizni és borozni vagy sörözni, mert összességében ezért is jöttünk. A végén én már enni nem is nagyon szeretnék, de a Bernard sörök folyamatosan érkeznek az asztalunkra, a lányok frizzante-re esküsznek – Péter barátom pedig ismét variál. Tarja steak-et rendel, de a sült krupli helyében Ő knédlit kér – mire a kedves pincér hölgy jelzi, hogy azt mással szokták enni – de az én gourmand barátom nem hagyja magát, a végén Ő győz, és tök jó fogást kap.

Mire kiérünk az utcára, addigra sötét van – és végre hűvös is. Még sétálunk az ódon utcákon egy jót a szállodáig – élvezzük a város esti hangulatát is, majd még egy bort csak meg kell innunk a szálloda teraszán – mert az én barátom már csak ilyen. Minden zárva van, de őkelme csak szerez a portás kislánytól egy jéghideg fehér bort és négy szép poharat – ami mellett még elücsörgünk egy jót a cseh éjszakában.

Köszi Eva, jó ötlet volt, hogy ide jöttünk – baromi jó a város és hely, ez már most látszik. 🙂