Mentás zöldborsófőzelék sült húsgolyókkal
Ahogy öregszem, egyre jobban szeretem a főzelékeket – de ebben a műfajban mindig Eszterre vagy az éttermekre vagyok hagyatkozva, ugyanis nem szoktam főzelékeket készíteni. Gondoltam, hogy ezen változtatni kellene, így a napközbeni meló (home office) dandárján levonultam a konyhába és főzésbe kezdtem. Rutinos háziasszonyoknak ez a poszt nem egy nagy durranás, de aki ugyanilyen járatlan főzelék fronton, annak talán érdekes lehet.
Először szárított menta és petrezselyem leveleket mozsárban összetörtem, mert már többször is ettünk mentás zöldborsót – ami nagyon be is jött mindkettőnknek. Ezután hagymát dinszteltem, majd a lábasba öntöttem a fagyasztott, de zsenge borsókat. Kíméletesen pároltam a gyönyörű zöld szemeket kevéske víz hozzáadásával, só, bors, petrezselyem/menta kombó ment a cucchoz, majd hagytam, hogy fedő alatt puhuljon minden.
Közben darált sertéshúsból készítettem egy masszát. Só, bors, fokhagyma por, apróra vágott vöröshagyma, kömény, petrezselyem ment a húshoz, majd egy tojás és kevéske zsemlemorzsa ment még a masszába. Vizes kézzel golyókat gyártottam, majd kevéske olajon kisütöttem őket.
Közben a zöldborsók bepuhultak – na nem mintha sok idő kellett volna nekik, mert nyersen is puhák voltak. Egy botmixerrel a zöldborsós alap felét pépesítettem úgy, hogy a másik fele maradjon ép. Készítettem egy tejfölös habarást, hőkiegyenlítéssel a habarást a fözelékbe kevertem – majd összefőztem a cuccot.
Menet közben egyszer azért Eszterrel lecsekkoltattam a főzésemet – de nagyjából működött a dolog, annyi volt, hogy egy kevéske cukrot (1 ek) is tett a főzelékbe – de tényleg kellett is ez a kis édesség az ízvilághoz.
Az étkezőben a főzelékemet szépen beburkoltuk, majd vonultunk vissza az emeletre, pénzecskét keresni… 🙂
