Paprikás csirkemell csíkok tócsnival és fokhagymás tejföllel
Volt a fejemben egy étel képe, ami kicsit hasonlít a régebben már többször is elkészített részeges csirkemelleimhez – de mégis valahogy más. Más a beltartalomban, más a tálalásban – de azért egy kis hasonlóság talán felfedezhető közöttük. Agyaltam, szeletelgettem, főztem, pároltam – majd egy nagyon klassz ételt sikerült a család elé tálalnom. Gyertek velem, nézzük, hogy miként készült…
Hozzávalók:
- 3-4 csirkemell
- 3-4 fej vöröshagyma
- 3-5 gerezd fokhagyma
- 2-3 ek fűszerpaprika
- 3-4 dl száraz fehér bor
- darált kápia és tv paprika
- paradicsom püré vagy sűrítmény
- szárított vagy friss bazsalikom
- só és bors
————————
- 1 kg burgonya
- liszt ( amennyit felvesz )
- szárított oregánó
- 3-5 dl tej
- 5 db tojás
- só és bors
————————-
- tejföl és fokhagyma, na meg mikrozöld vagy snidling
Hagyma megpucol, feldarabol, majd egy mélyebb serpenyőben megdinsztel. A felcsíkozott csirkemelleket sózzuk, borsozzuk, majd a hagymával együtt pirítjuk. Amikor már a húsok kaptak egy kis pörzsréteget, akkor jöhet a piros paprika, a bazsalikom, mehet a serpenyőbe egy jókora adag apróra vágott paprika – ami az én esetemben fagyasztott formában került felhasználásra. Ekkor felöntjük a húsos ragut fehérborral, fedőt teszünk az edényre, majd hagyjuk, hogy minden íz klasszul összeérjen.
Mindeközben elkészítjük a tócsnikat, vagyis inkább nevezhetnénk tócsni-palacsintákat. Az én esetemben ez úgy zajlott, hogy Esztikém beállt mellém és segített, vagyis reszelt, lisztezett – és előkészítette a „tésztát”. A fontos a műveletben és az arányokban az volt, hogy egy palacsintaszerű, de mégis tócsnis jellegű anyag jöjjön létre. Én oregánóval ( vagyis szurokfűvel ) tettem izgalmasabbá az ízvilágot – majd egy palacsintasütőben készre sütöttem őket.
A harmadik összetevő a fokhagyma és tejföl kombója, ami nagyon-nagyon illik ehhez az ételhez, vagyis vétek lenne kihagyni.
Szóval az elkészítés ennyi, nem kell túlgondolni a receptet, lehet az ízeket kreatívan kiegészíteni, variálni – a lényeg az, hogy saját ízvilágunk szerint készüljön a tál.
