Paprikás krumpli készítése bográcsban a Kiiminki folyó partján, Ouluban

Nagyon nehéz ellenállni annak, hogy egy ilyen gyönyörű környezetben, egy ilyen szép és enyhe nyári estén ne menjünk ki a kertbe, az udvarra – és ne főzzünk valami finomat a családnak és a finn barátoknak.

A sztori ott kezdődik, hogy három hetet töltöttünk kint a távoli Ouluban, ahol most nemcsak a pihenésről szólt a kinnlétünk, hanem első szülött, két éves unokánk napközbeni felügyeletét vállaltuk el, mert a bölcsi is nyári szünetet tart, Fruzsinak és Viktornak pedig azért dolgozni kell. Persze ez édes teher, óriási élmény, hogyha már ilyen messzire vannak tőlünk – akkor legalább ilyenkor tudjunk intenzíven az unokánk életében részt venni.

De ha már ott vagyunk, akkor nem hiányozhatnak a magyar ízek sem: lángos, brassói, különböző főzelékek, szóval egy kis Magyarország. Az egyik hétvégére én egy bogrács gulyást terveztem, de Viktor fiam egy jófajta paprikás krumplit kért szintén a bográcsban – mert ilyet még nem ettek a finn barátaik.

A helyi élelmiszer üzletben még húsos szalonnát is sikerült vennem, hazai kolbásszal pedig jól fel vannak szerelve a gyerekek, a többi összetevő pedig már a konyhában rendelkezésre állt, úgyhogy kezdődhetett a kerti parti.

A szalonnát lepirítottam, majd a kész pörcöket szépen kiszedtem egy tálba. Készült egy paprikás alap, amibe beledobáltam a felkarikázott kolbászokat.

Természetesen nem hiányozhat az apróra vágott fokhagyma, a paprika és a fűszerek és a folyadék sem – mi pedig közben iszogatunk, rohangálunk Olli unokánk után, próbáljuk lekötni a két kutyát is – és persze még ott vannak a kedves finn vendégek is. Gyönyörű a környezet – csupán csak a szúnyogok és a sunyi és csípős legyek rontják a hangulatot, mert ezekből azért bőséggel van az ezer tó országában.

Persze a burgonyáról és a helyi kolbászkákról (makkarák) sem feledkezünk meg, ezek is belekerülnek a bográcsba, majd nokedlit szaggatok a rotyogó lébe – és most már csak azt kell várni, hogy minden íz összeálljon, minden megpuhuljon.

Hát ez nem egy fine dinning fogás – de nem is ez volt a cél, hanem az, hogy a 2600 km távolság egy kicsit közelebb csússzon a térképen, mert azért nagyon messzire van Egertől Oulu…