Harcsapaprikás tejfölös túrós csuszával

Harcsapaprikás tejfölös túrós csuszával

194

Tamás fiam becsípődése ez az egyébként nagyszerű étel – ami miatt már hetek óta rágja a fülemet, a fülünket. De egy jó magyar, megyei jogú városban baromian nem lehet harcsát venni, sőt “szerezni” sem – így némi kompromisszummal afrikai harcsa lett az áldozat. Sebaj, de egy húsz éves fiúcska kérése számomra parancs.

Ez az étel nem csak a nagy kedvencünk – egy nagyon klassz emlék is kötődik hozzá. Apósomnál voltunk Szeged mellett, amikor még Tomi kisebb fiú volt. Elmentünk egy helyi focimeccsre, ahol a Balástya alázta valamelyik szomszéd falut – majd a sikert némi sörrel öblítettük le, illetve apósom meghívott bennünket egy igazi, helyi harcsapörköltre, amit fatányéron tálaltak. Tamásnak fogalma sem volt, hogy mi is ez az étel – de olyan jól esett neki, olyan mély nyomott hagyott benne – hogy szerintem bármilyen napszakban, bármikor simán megenné.

A baj csak tényleg az, hogy amikor a Tisza mellett vagyunk, akkor van esély egy-egy szép harcsa beszerzésére – de az egri piac erre tök alkalmatlan. Ősszel például kérdeztem a hölgyet, hogy mikor várható harcsa – mire Ő közölte, hogy majd Karácsonykor – mert hát akkor van szezonja. De próbálkoztam többször is – míg rá kellett ébrednem, hogy reménytelen… Bezzeg a médiumok öntik ránk, hogy együnk halat, meg hogy a magyar ember milyen keveset fogyaszt ebből az egyébként egészséges ételből. Vicces nem?

No hagyjuk ezt, főzzünk, süssünk. A jó ebben az ételben, hogy egyszerű, mint a faszög. Megtisztítjuk a halacskát, kifilézzük, majd kb azonos méretű kockákra daraboljuk. Kevés olajon hagymát dinsztelünk, majd szegedi piros paprikát dolgozunk bele, illetve a fagyasztóból kivett, még a nyáron összepépesített zöld paprikát adunk hozzá. Jöhetnek a besózott halkockák, amiket kevés kavarással és rövid idő alatt megfőzünk. Mivel tömény fehérje, így tényleg alig kell neki idő, kicsit kifehéredik, átjárja a paprikás szaft – és már kész is van.

Párhuzamosan szalonnát pirítunk, a tésztát al dente előfőzzük, majd egy jénai tálba öntjük a két összetevőt. A szalonna zsírját szintén ráöntjük a tésztára, amibe beledolgozzuk a túrót és a tejfölt is. Sütőbe csúsztatjuk a csuszát, és addig hagyjuk bent, amíg a felszíne meg nem pirul. Tálaláskor a csuszát a tányérra halmozzuk, majd a szaftos, lágy és ízes paprikást rápakoljuk a tetejére. Innentől jön a csend, a békés falatozás – és a végén egy jófajta borocska, kísérő gyanánt.

159

163

168

171

173

174

176

177

181

184

191

192

194

Vélemény, hozzászólás?