Egy nagyon tartalmas, igazi őszi leves – Stroganoff leves
Így ősz táján már jobban behúzódunk a házba, jobban esik ebédre vagy vacsorára egy forró, tartalmas leves. A hétvégén én is valahogy így éreztem magam, majd a hűtőben láttam egy becsomagolt sertésszüzet, gombát és mindenféle jót – majd eszembe jutott, hogy milyen régen főztem már Stroganoff levest. Esztinek tetszett az ötlet – na meg az is, hogy nem Neki kell főznie – úgyhogy bevetettem magam a konyhába. Egy pohár fröccs, kellemes aláfestő zene – és indulhat a főzés.
Elsőként a gombák felszeletésével és megsütésével kezdtem a műveletet. Ez azért fontos, mert ilyenkor a gomba íze koncentráltabb lesz, maga a gomba húsa nem lesz olyan gumiszerű, mint amikor mefőzzük őket. Ahogy látjátok, több tételben sütöttem elő a gaombákat, hogy tényleg meglegyen a kellő végeredmény.
A második etap a hagyma és fokhagyma darabolása és megdinsztelése volt.
A szűzpecsenyét lehártyáztam, majd vékony csíkokra vagdostam, kvázi olyanok lettek mintha tokány húst vágtam volna. Só és bors ment rájuk, majd mentek a hagymás alapba.
Amikor a hús csíkok már szépen kifehéredtek, akkor érkezett a fagyasztott alaplé, amely ment a lábasba. hagytam, hogy az alaplé szépen felforrjon, majd hagytam hogy a húsok egy kicsit puhuljanak a leves alapban.
Ahogy a képeken is látjátok, savanyú uborkát csíkoztam, petrezselyem zöldet vágtam – és ezek is mentek a levesbe az leősütött gombákkal együtt. Só és kevéske mustár, na meg egy kevéske uborka lé ment még a lábasba – a két utóbbival lehet klasszul beállítani azt, hogy egy kicsit pikánsan savanykás legyen a levesünk. Közben készítettem egy tejfölös, paprikás habarást is, amit aztán hőkiegyenlítéssel beledolgozatm a levesbe. Egy kevéske forralás – és már kész is vagyunk.
Ez pedig a végeredmény…
Itt pedig a régebbi, talán részletesebb leírást olvashatjátok:
