Pho – avagy a 10 éves Húsimádó blog bemutatja a nagy kedvenceit

Sokat gondolkodtam, hogy miként ünnepeljem a blog kerek évfordulóját, sőt azon is gondolkodtam, hogy szépen lassan abba is hagyom a posztolásokat, mert már olyan sok ételt készítettem el ezen idő alatt, hogy kicsit „ki is égtem”. Na ez így nem igaz, mert mostanság is sokat főzök, sütök, grillezek – de amikor néha végig fotózom a műveletsort, akkor aztán a feltöltés és a poszt megírása sokszor elmarad… Hiába, a tíz év alatt lefőztem vagy 700-800 receptet, az összes bejegyzés száma megközelíti az 1000-et, vagyis azért erősen belehúztam ebbe a hobbimba.

Nos azt találtam ki, hogy nem csinálok nagy ünneplést, csendes bulit rendezek – vagyis egy-két nagy kedvencemet készítem el ismét, majd ezeket fogom feldobni a blogra – aztán a jövőt majd meglátom. Egy biztos. Tíz évvel ezelőtt abszolút nem gondoltam, hogy a tervezett saját kis receptgyűjteményem ilyen sikeres lesz, soha sem hittem volna el, hogy ennyi emberke fogja valaha is olvasni a bejegyzéseimet, megismerhetek fantasztikus arcokat ebből a világból, részt vehetek és nyerhetek gasztró versenyen, de arra sem gondoltam, hogy mennyi olvasónak adhatok élményt azzal, hogy időnként megosztom az utazásaink néhány részletét is – szóval egy olyan világ nyílt meg előttem, amit korábban nem terveztem, de nem is gondoltam.

Kedves Olvasóim! Köszönöm nektek, hogy ennyien velem voltatok az elmúlt 10 év során – nagyon sok pozitív és szerencsére kevesebb negatív véleményt is kaptam Tőletek, de elsősorban építkezni tudtam a visszajelzésekből. Amikor nagyon pörgött a blog, akkor volt olyan nap, amikor napi szinten is ezres, volt hogy tízezres olvasottság is volt, most, hogy kicsit lazább a tempó – így is napi 200-300-500 olvasó fordul meg nálam, ami azért szerintem még mindig szép szám, miközben egyre többen inkább a YouTube és egyéb platformok felé fordultak. Szóval csak annyit szerettem volna mondani Nektek – hogy KÖSZI. 🙂

Tehát jöjjön az egyik nagy kedvencem, a pho, amit valamelyik nap délután, a munka utáni hazaérkezést követően dobtam fel, és amit már a blogon is nagyon sokszor kiposztoltam korábban.

Amint látjátok, most is kacsamellel dolgoztam, de lehetett volna sertés, marha, bárány, csirke vagy egyéb hús is – elég széles a paletta. A lábasban a két húst aranybarnára sütöttem, kvázi rozé kacsamell készült, majd a húsokat nagyon vékonyan fel is szeleteltem.

Ezt követően feldobtam négy tojást egy kisebb lábasban, 10 perc alatt kemény tojásokat főztem, amiket aztán hideg vízzel hűtöttem, majd meg is pucoltam mindet. Gyömbért, szárzellert, hagymát, fokhagymát daraboltam, majd a lábasban lesütöttem őket, de közben ment az alapba római kömény, koriander is, amiket tényleg erősen le is sütöttem.

Az elkészült alapba mehetnek vissza a hús szeletkék, megy bele só, bors, újhagyma, friss koriander levél, babér levél, darabos fahéj, chili és minden más, amit szeretnél – majd érkezik az alaplé és a víz, amikkel feltöltöm a lábast. Szépen hagyom, hogy felforrjon a lötty, majd takarékra vesszük a lángot – és hagyjuk, hogy rotyogjon a pho. Közben kóstolgatunk, fűszerezünk ízlés szerint, közben pedig vágunk még újhagymát és koriandert a tálaláshoz, felvágjuk a tojásokat illetve forrázunk le üvegtésztát.

A tányérokba halmozunk tésztát, pakolunk rájuk gazdagon újhagymát és tojás csíkokat, majd érkezik a leveske. Ez igaziból nem is leves, hanem szinte főétel, mert ez a fogás olyan gazdag és telt, hogy ez után már nem is nagyon kell mást enni. Eszti és a barátnői kint dumcsiznak a teraszunkon, viszek nekik egy-egy tányérka pho-t, hogy Ők se maradjanak ki a jóból – majd én is belapátolok egy jókora adagot a leveskémből.