Zaatar fűszeres és barna sörös, közel-keleti ízvilágú oldalas, gombás, zöldséges bulgur körettel
Hú, ez elég bonyolult címnek tűnik – de valójában egy egyszerű ételről van szó, csak az összetevők kicsit megzavarhatják a drága olvasót, de hát én azért vagyok, hogy a helyzetet megoldjam.
Szóval zaatar, vagy za’atar. Ez a fűszerkeverék (arabul: زعتر, héberül, זעתר) egy nagyon népszerű dolog, amelyet az arab, a közel-keleti konyha szinte minden nap használ és szeret – és amit az elmúlt években már mi is nagyon sokat használunk Eszterrel. Ez a keverék ott van Szíria, Jordánia, Libanon, Izrael és Palesztina, valamint kisebb mértékben, Törökország konyháiban is – és igen, ott van több féle verzióban a mi szekrényünkben is. Amikor kitaláltuk, hogy oldalast kellene sütni, akkor én azt vizionáltam, hogy valami közel-keleti verziót fogok keresni a neten – de valójában nem sok használható eredményt találtam, így kreáltam inkább egy saját receptet, aztán majd meglátjuk alapon…
Elsőként természetesen az oldalast lehártyáztam, majd a húsos felét kicsit be is irdaltam, mert úgy ítéltem meg, hogy ez jót fog tenni a sütés során. A konyhai szekrényünkből kivettem a fűszeres dobozunk egyikét (kettő van), majd válogattam a za’atar-jaim közül. Igen, több féle is van nálunk a dobozban – most az izraeli csomagra esett a választásom. A húst alaposan bedörzsöltem a fűszerrel minden oldalról, majd egy zöldség ágyra fektettem a műremeket.
A zöldség ágy a következő összetevőkből állt: szárzeller, paszternák, vöröshagyma, fehérhagyma, fokhagyma, és ahogy a fotókon is látjátok, a fenti zöldségeket felkockáztam – gyakorlatilag ez lesz az alap, majd ebből az alapból lesz a végén egy klassz mártás is.
Tehát a zöldség alapra rátettem a húst, amit még sóztam és borsoztam is illetve amit meg is locsoltam extra szűz oliva olajjal. Mi hiányzik még? Hát egy kis folyadék, szerintem, már csak azért is, hogy a hús egyből ne süljön meg, hanem először párolódjon. Erre nagyon jó tud lenni egy pohár víz is, de nagyon jól tud állni a húsnak a fehér bor, de például a sör is. Én most barna sörben gondolkodtam – és nem is bántam meg, mert nagyon jót tett a végső íz szempontjából.
Az edénykét befedtem alufóliával, majd mehetett is a cucc a már forró, 190 C-os sütőbe. 1 óra 20 perc lett beállítva, majd mentem a dolgomra – közben pedig Eszter készített egy nagyszerű, gombás, zöldséges bulgur köretet.
A közel másfél órás párolás után a húst kibontottam az alufóliából, meg is fordítottam őkelmét, majd a sütőt még kicsit fel is tekertem (200 C). Kb 20 percig sütöttem a csontos felületet, majd ismét 20 percig a húsos rész következett – majd egy vajpuha, szuper fűszeres étel került ki a sütőből.
A jénai alján összegyűlt szaft és zöldség keverék arra ösztönzött, hogy csináljak belőle egy mártást – amihez természetesen botmixer és kókusztej kellett. A mártás nem lett egy könnyed kis öntet, hanem egy nagyfiús, sűrűbb állagú cucc jött létre, de a bulgurral és a hússal szuperül együtt tudott dolgozni.
