Sopa de lima con tortilla
Húsvétkor természetesen mi is mindig főzünk sonkát, eszünk kalácsot, tormát és minden olyat, amit ilyenkor illik fogyasztani – de azért sokszor el is térünk a hagyományoktól, mert mi már csak ilyenek vagyunk… Pár hete egy teljeskörű terasz felújításba fogtunk a kedvesemmel, aminek így az ünnep táján értünk a végére, és ha már végre ismét kipakolhattunk a teraszra, akkor végre beizzíthattam a grillemet, amire már nagyon ki is voltam éhezve.
Most hogy végre használható a grill, így nem csak a grillrácson, hanem az oldalsó égőn is terveztem dolgozni – a választásom pedig egy mexikói levesre, a Sopa de lima-ra esett, mert ezt iszonyúan szeretjük, a grillrácson pedig húsgolyók készülnek majd, de erről a következő posztban olvashattok.
Szóval mexikói leves.
Először egy lila hagymát tisztítunk meg, majd nyolcrét daraboljuk a fejet. Egy lábast felteszünk a lángra, ebbe dobjuk a lila hagyma darabokat és egy fagyasztott alaplé elemet, majd még kb egy liternyi vizet is öntünk a lábasba. Én most fagyasztott csirke combokkal dolgoztam, amiket szintén az edénybe dobtam – persze bőröstől-csontostól. Ennek a levesnek az a lényege, hogy a csirke alkatrészeket szépen szétfőzzük, olyan szinten, hogy a csontról simán le tudjuk szedegetni őket.
Míg az alaplé és a többi cucc rotyog a gázrózsán, addig különféle zöldségeket darabolunk. Szárzeller, újhagyma, lila hagyma és kápia paprika kerül a deszkára, ezeket daraboljuk fel a tavaszi napsütésben. A grillrács alatt is begyújtunk, de persze ez most csak az én perverzióm, mert a következő műveletet simán egy gázrózsán is meg tudod csinálni – szóval a rácsra felteszünk egy serpenyőt, majd kevéske olajon elkezdjük összesütni a zöldséges ragunkat. Só, bors, római kömény és oregánó mehet a raguba, amit időnként össze is kell ám keverni. (Azért ha Te is grillrácson dolgozol, akkor nem árt a serpenyő fülét egy konyharuhával megfogni, mert egyébként fájó tenyérrel ébredsz másnap.)
Ha már kezdenek szépen összeesni a zöldségek, akkor jöhet egy darab csípős jalapeno paprika, egy doboznyi darabolt, hámozott paradicsom, na meg mértéktelen mennyiségű, friss koriander is. Ezeket is alaposan összedolgozzuk az alappal, majd hagyjuk, hogy szépen összeérjenek az ízek a raguban. Amikor már majdnem kész a zöldséges alap, akkor egy lime-ot meghámozunk, majd a lime húsát is beledarbaoljuk a raguba, de nem árt még egy lime-ot bele is facsarni, mert ettől lesz igazán egzitkus az ízvilág.
A lábasban a húsok már szinte maguktól is leválnak a csontról, úgyhogy egy tálban le is tépkedjük az összes húst, a csontok és a bőr pedig majd megy Samunak – Ő is örülhessen, ha már ennyire érzi az illatokat.
A lábasban lévő levet szintén sózzuk, borsozzuk, az elkészült ragut és a széttépett húsokat is a lábasba pakoljuk – majd most már csak az összefőzésre kell várni. Persze közben iszunk egy-két pohárka mexikói tequilla-t, már csak azért hogy tarstuk magunkat az ünnephez, nehogy már ne igyunk… 🙂
Most már csak annyi dolgunk van, hogy tortilla lapokat pirítsunk a grillárcson, amiket majd a levesbe szórhatunk, vagy csak simán, kézből majszolhatunk – és már tálalhatunk is. Kinn ülünk a majdnem kész teraszunkon, süt a nap, bár egy kicsit hűvös van – de mégis úgy érezzük, hogy talán épp Pueblában vagy Oaxaca-ban vagyunk, legalábbis ízek tekintetében.
ui: Emese és Peti! Ha minden jól megy, akkor jövőre ilyenkor ismét ott leszünk abban a gyönyörű országban, rajtunk nem múlik. 🙂
