Közel-keleti ihletésű, zöldséges halleves

Vendégek jönnek hozzánk, mit vendégek – a kolléganőink és a férjeik, akik természetesen sokszor látják a blogon az elkészült ételeimet – és persze mindig kapom is az ívet, hogy ”na mikor kóstolhatunk a főztödből?” Nos ismét eljött az idő, hogy végre le tudjunk együtt ülni egy kiadós vacsorára, ahol azért sokkal kötetlenebbül tudunk egymásra figyelni, kicsit ki tudunk szakadni a tényleges mókuskerékből – amire mindenkinek szüksége lehet.

Ilyenkor persze nem csak én vagyok a konyhában, hanem ott van életem párja, Eszter is, akivel már a menü kitalálásán is sokat agyalunk. Mivel a kis csapat már többször is járt így nálunk, így egy jó pár étel, fogás kiesik – de azért szerencsére van még muníció a tarsolyban.

Leves témában sokat gondolkodtam, keresgéltem is a neten néhány ötlet kapcsán, megnéztem jó pár YouTube videót – ugyanis azt találtam ki, hogy valami libanoni, marokkói vagy közel-keleti halas levest szeretnék főzni, de a sok recept után végül is kialakult bennem, a fejemben egy ötlet, egy ízvilág, amit aztán igyekeztem kivitelezni.

A munkát két részre osztottam, az első etap egy zöldséges, halas alaplé készítése volt, a másodikban pedig az elkészült alapléből, sok finom zöldségből és fagyasztott tengeri halfiléből készült el a végleges leves.

Tehát alaplé. Egy fej lila-, egy fej vöröshagyma, néhány gerezd fokhagyma, két sárgarépa, két szárzeller, egy cukkini került a vágódeszkára – majd ezeket a zöldségeket úgy random feldaraboltam. Azért nem foglalkoztam az esztétikával, mert tudtam, hogy ezek az alapanyagok majd kidobásra kerülnek, most kizárólag az ízükre lesz szükség.

Hal nélkül persze nincs halas alaplé, vagyis vettünk négy szelet folyami halat, aminek majd ugyanaz lesz a sorsa, mint a zöldségeknek.

Elsőként a lábast erősen felmelegítettem, majd a feldarabolt zöldségeket egy kicsit lepirítottam, mert így sokkal intenzívebb ízeket tudunk majd a végén bezsebelni. Amikor már tényleg megpirultak a zöldségek, akkor felöntöttem az alapot hideg vízzel, bedobtam a négy szelet halat, durvára vágott petrezselymet, sót és borsot, őrölt római köményt, gyömbér, zatart, kardamont – majd hagytam szépen alaplángon az alaplevemet pöszörögni.

Amikor a halszeletek és a zöldségek is kvázi szétfőttek, akkor a levet leszűrtem, majd a kész alaplevet hűtőbe tettem, hogy másnap folytathassam a különleges leves projektemet.

Másnap zöldségeket kockáztam ismét: kápia paprikát, újhagymát, szárzellert, cukkinit, sárgarépát illetve bontottam egy konzervet, amiben hámozott, darabolt paradicsom volt. A zöldségeket szintén lepirítottam, majd mindet a forró alaplébe öntöttem, amit aztán fűszereztem is. Só, bors, őrölt cayenne bors, őrölt koriander került a levesbe, majd a darabolt paradicsom konzerv tartalmát is a lábasba öntöttem.

Amikor a vendégek megérkeztek, akkor filézett süllő szeleteket pirítottam le vajon, majd a gyönyörűen megsült filéket egy-egy mélytányér aljába pakoltam egy- két színes zöldség kíséretében. Most már csak a vendégeknek kellett szedni, majd indult is a szuper céges vacsora…