Fokhagymás, korianderes, sült császárhús

Egy nagyon kevés munkával elkészíthető, de eszméletlenül finom fogást hozok most az asztalunkra, de akár a Te asztalodra is, ha esetleg kedvet kapsz Te is az elkészítéshez… 🙂

Az első művelet, hogy a kerámia edényünk aljára sót darálunk vagy szórunk, majd a bőrös császárhúst bele is tehetjük az edénybe. Lehet, hogy furcsának tűnik, de a bőrös részt nem irdaltam be, mert egy YouTube videóból megtanultam, hogy tök fölösleges ilyenkor küzdeni, majd akkor, amikor átfordítjuk a húst, akkor szinte egy életlen késsel is elvégezhetjük ezt a műveletet.

Egy mozsárba fokhagyma gerezdeket dobok, megszórom a gerezdeket sóval, majd oliva olajat is öntök rájuk, aztán ezt az elegyet szépen összezúzom. A hagymás pépet rákanalazom a húsra, amit őrölt korianderrel és borssal is fűszerezek. A húsok mellé, az edény oldalához nyolcrét vágott vöröshagymákat dugdosok, a hús tetejére pedig őrölt szegedi paprikát szórok, amivel effektíve be is fejezem a melót. Ja még annyi a feladat, hogy egy nagyon kevéske vizet öntök az edény aljára, majd alufóliával beborítom az edényt.

Először egy slow food verzióban gondolkodtam, bedobtam az edényt 115 C-ra, de amikor visszaértünk a városból, szembesülnöm kellett azzal, hogy ezt a technológiát nem nekem találták ki, úgyhogy feltekertem a hőfokot 150 C-ra, haladjunk kérem.

Kb két óra múlva ránéztünk a műremekre, már szépen puhult a husi, úgyhogy jöhetett a forgatás és a bőrös felület irdalása. A fóliát már vissza sem tettem, a hőfokot felnyomtam 185 C-ra, aztán már csak figyelni kellett, hogy mikor pirul gyönyörűre a bőrös oldal.

Esztinek azt javasoltam, hogy most ne bíbelődjünk a körettel, egyszerűen gyökér kenyér karikákat vágtunk – ez úgysem egy fogyókúrás kaja, úgyhogy hadd szóljon…