Tejszínes karfiolleves az ősz jegyében
Tejszínes karfiolleves az ősz jegyében
Tudom furcsa, de szeretem az őszt, szépek és élénkek a színek, nincs az a dög meleg mint egy augusztusi napon – és ilyenkor nagyon jól esik egy könnyű leves, nem kell túllihegni, csak szép és egészséges zöldségek legyenek benne. Ennek jegyében főztem most…
Még mielőtt leírnám a „receptet”, azért kitérek arra, hogy miért voltam igazoltan távol a blogolástól. Az egyik amiért kevesebbet írok az az, hogy némi karcsúsító projektbe kezdtem, vagyis 18 óra után már nem eszem semmit, így a főzés is ritkább… Nem könnyű, őszintén megmondom. Tehát a sütés-főzés marad a hétvégére, akkor ráérünk hat előtt is kreálgatni valamit. Most hétvégén is így történt – a nagy baráti társaságunknak csupa olyan dolgot készítettünk, ami már szerepel itt a blogon – így sok értelmét nem láttam a fotózásnak. ( Sütöttünk szalonnát a tábortűznél, főztünk bográcsban magyaros gulyást, sütöttünk szabad tűzön/tárcsán csirkehúst tortillához, készült melegszendvics – tehát nem unatkoztunk. ) Szóval egy kicsit lehet, hogy kevesebbet fogok posztolni, de azért igyekszem. 🙂
Tehát szép napos, hűvöskés ősz – jöhet egy finom karfiolleves. Rém egyszerű a dolog: vöröshagyma vajon, fedő alatt megdinsztel, majd apróra vágott karfiolokat megpárolok, só, bors, fűszerek jöhetnek a lábasba. Ezt azért teszem így, hogy ez a karfiol mennyiség nagyjából szét is főjön, így az íz, illat és sűrűség már megalapozza a levesünket. Ezt követi a feldarabolt répa és víz, szintén főzzük tovább a levest, majd beledobáljuk a karfiol rózsákat – amiket már nem főzünk szét, csak puhítunk. Ha úgy érezzük, hogy mindjárt kész, akkor tejszínnel simára keverjük, egy kicsit még hagyjuk a tűzön, majd apró bazsalikom levelekkel még tunningoljuk a levesünket. Ennyi. Szép őszies szín, szívet-lelket melengető íz és illat – és kíméli is a vacsorázót.
