Utazás a Lappföldről vissza Ouluba
Hétfő este van, mit este, inkább délután – csak ezt a sötétet nehéz nekünk megszokni… Szóval a strory-mat ott hagytam abban, hogy szombaton vadásztuk a sarki fényt, majd elmentünk édesdeden aludni. (Azért bedobok ide egy térképet, hogy értsétek, hogy mennyire északon voltunk.)
Vasárnap Viktortom egy “könnyed” tortellini-s reggelit tervezett – ne kérdezzétek hogy ez hogyan jött neki. Sebaj, összeállított a végén egy tök finom villás reggelit, majd a mökki kipakolása, takarítása következett. Tiplit terelgettük ide-oda, de kb egy-másfél óra után patika tisztaságú házat adtunk vissza a tulajnak. A terv egy egyszerű hazautazás volt, esetleg egy kis séta Kemi-ben, majd landolás Ouluban. Én próbálkoztam, hogy ha már itt vagyunk a svéd-finn határon, akkor guruljunk már át, mert így ez lehetne a 36-ik ország, ahol eddig jártam, de ezek a gyáva nyulak leszavaztak, mondván hogy COVID van, meg teszt, meg mi a tököm… szóval nem mentünk át azon a fránya hídon. 🙁
Kemi-be azért akartunk (akartam) egy kicsit megállni, mert itt van a világ legnagyobb hóból és jégből épült vára. Azért ezt ne hagyjuk ki, ugye? Meg is találtuk, de a vár sajna még csak most épül még csak az első szintnél tartanak, de azért sétáltunk egyet a környéken, bementünk az élményközpontba, ahol tudtam magamnak venni igazi kuksa-t, ami egy nyírfából vájt ivó pohár, amit a finnek nagyon nagy becsben tartanak. Egy igazi finn macsó lehetőleg saját maga vágja és faragja ki ezt a pohárkát – én boltban vettem meg -, de nagyon fontos, hogy csak sima vízben szabad kimosni, vagyis nem érheti mosószer, vagy egyéb kemikália. Kivéve az alkohol, mert az nagyon jót tesz neki – meg nekem is, azért is kellett ez nekem… 😀
Nos ebben a napban sajna ennél több nem sok volt, délután még főztünk Esztivel egy baromi finom frankfurti levest, mert volt még egy csomó virslink, káposztánk – meg egyébként is tök jó ebben a hideg és sötét télben egy forró, sűrű leveske.
Nagyon érdekes, hogy a finn sötétségben is van ám különbség. Most hogy visszatértünk délre (!!!) szembesülnünk kell azzal, hogy bár Ouluban is kb 4 körül van sötét, azonban ez a sötét közel sem annyira mély és durva, mint fenn északon. Ott a házban és a ház környékén is olyan sötét volt, hogy a saját leheletünkben is fel tudtunk volna bukni, míg itt a város és az ez által világító hó egész más látványt eredményez. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a szobában is lehet elvileg lámpa nélkül osonkodni, míg Myllin Pirtti-ben neki tudtam volna menni például egy ajtónak, simán. Elalvás előtt még nyomuk egy szuper szaunát, majd fél tízig sikerül aludnom, ami nálam rekordnak számít.
A hétfő már természetesen munkanap, de nem nekem és nem Esztinek, a gyerekek meg hadd dolgozzanak… Mire mi felkelünk, Fruzsi már elment a robotba, Vik itthonról tevékenykedik, mi pedig megkapjuk a kocsit. Alapvetően ismerős helyekre tervezünk menni, oda, ahol nyáron már voltunk.
Elsőként a Nallikari-ra megyünk ki, ez az oului-i beach. Nyáron tényleg tök jól éreztük itt magunkat, bár a vízbe azért nem mentünk be, mert kb 15 fokos volt. Akkor azért kíváncsiságból bele is kóstoltam a vízbe, mert érdekelt, hogy mennyire sós. Szóval szinte semennyire, a színe pedig nem kék, hanem olyan barnás-vöröses. Most hogy -10 C van, a tenger/tó teljesen be van fagyva, kábé át lehetne sétálni Svédországba.
Megnézzük a jellegzetes világító tornyot, rámegyünk a jégre, bár Eszter parázik, hogy mi lesz, ha beszakad a jég, de az nem zavarja a drágámat, hogy a parttól több száz méterre jéghorgászok küzdenek egy-egy halacska megfogásával. 🙂
A vízen/jégen azért már férfias a hideg, mert a part felől nagyfiúsan fúj ám a szél. Küzdünk egy kicsit az elemekkel, de csak beülünk inkább az autóba. Begurulunk a belvárosba, ledobom az autót, majd átsétáltunk a nagy könyvtár és a színház közötti gyalogos/kerékpáros hídon egy kis szigetre, ahol már nyáron is bicajoztunk. Itt régi, klasszikus finn faházak sorakoznak egymás mellett, aminek van egy nagyszerű bája, hangulata. A híd lábánál van egy kétszintes étterem, egy full fa épület, ahova be is megyünk egy kávéra, amiből meg egy finom leveske evés is.
Eszünk egy forró rénszarvas húsos, erdei gombás levest, majd így át is melegszünk kellemesen. Sétálunk a környéken, beballagunk a szűken vett belvárosba, veszünk finomságokat (pl füstölt lazacot) a piaccsarnokban, majd elautózunk a Prizma-ba, hogy vegyünk alapanyagokat az esti csirkepörkölt/nokedli vacsorához, amivel a gyerekeket meg akarjuk lepni. Nem könnyű feladat ám Finnországban pörkölthöz való combokat vásárolni, mert a feliratok nem annyira nemzetköziek – ugyanis csak finnül van jelezve minden.
Este ténylegesen azért elkészül a pöri, jót eszegetünk, lazulunk mindannyian – de a következő napokra is van még ötlet a tarsolyukban, úgyhogy a tripnek még nincs vége… gyertek velünk holnap is.
