Két kellemes téli nap Ouluban
Nincs igazán semmi tervünk a következő napokra, talán csak a csütörtök az, ami már kezd körvonalazódni. Nos kedden még teljesen sötét van amikor felébredünk, de ez nem azt jelenti, hogy hajnal lenne, hanem csak azt, hogy itt még fél tízkor is sötét van… Nekem az időérzékem olyan szinten felborult, hogy csak na. Reggelenként felébredek, majd vissza alszom, rá-rá nézek az órára, mert fogalmam sincs, hogy mennyi az idő, délután pedig már 6- kor azt érzem, hogy legalább este 10 van. Ha itt kellene élnem, akkor lehet, hogy nagyjából át is aludnám a telet, mint egy medve…
Szóval felkelünk, majd azt javaslom Esztinek, hogy autózzunk ki Koiteli-be, ahova nyáron bicajjal tekertünk ki – és ahol egy nagyon kafa vízesés, folyó és park található. Kiváncsi vagyok, hogy így télen vajon hogy nézhet ki a kövek között hömpölygő hegyi patak, úgyhogy autóba ülünk, Ti pedig ez által kaptok egy kis ízelítőt, hogy mi a különbség a nyári-téli Finnország között. 🙂
Most is fantasztikus a hely, de most rajtunk kívül szinte senki sincs itt, csend és béke van mindenhol. Egy fiatal párocska gyújt éppen tüzet, kezd “makkara”- t sütni a grillrácson. Mi is nagyon megkívánnánk most ezt a sült , finn grill kolbászt, de mi még rutintalan kirándulók vagyunk, nem hoztunk felszerelést, nem úgy mint sok finn ilyenkor. Felhívnám a figyelmet az utolsó képre, ahol a tűzrakó hely látszik. Nyáron és télen is oda van készítve egy csomó száraz tűzifa a grillező helyek mellé, és ez most sem volt máshogy. Nem csak erre figyelt itt valaki, hanem egy pokróc is ki volt rakva, ha valaki nem a hóval borított padra akarna leülni… Sajnos nálunk ez teljesen elképzelhetetlen, itt tök normális dolog.
A kis kirándulás új után a belváros felé veszünk az irányt, egy kis kulturális feltöltődés vár ránk az oluli Taidemuseu-ban. Nyáron már itt is voltunk, de most újabb időszakos kortárs kiállításokat találtam a kínálatunkban, úgyhogy ezt fogjuk most megnézni. Az ajtóban egy fiatal csóka udvariasan ellenőrzi a COVID QR kódunkat, kifizetem kettőnk után a 10 €-s belépőt, majd megnézzük a kiállításokat. Több tárlat is van, a földszinten fotó és festmény kiállítás van fiatal oului művészek munkáiból, az emeleten pedig egy a 30-as években alkotó, fiatalon meghalt festőművész életmű tárlata tekinthető meg. Több mint egy órát töltődünk itt, de mire kiérünk, már égnek az utcai lámpák, kezd ismét sötétedni.
Az utca túloldalán fekszik egy másik épület tömb, ahol gyerekeknek van egy olyan csodák palotája feeling-ű hely, ahol interaktívan próbálhatják ki a srácok a kiállított tárgyakat. Ennek az épületnek a kilátó tornyába liftezünk fel, mert nyáron ez nekünk kimaradt, mert Ádám itt már nagyon fáradt volt anno. Megnézzük így Oulu téli panorámáját, ami nem egy eget verő élmény, de meg van a maga bája.
Hazafelé felvesszük Viktort a munkahelyén, majd a délután-este közös főzicskézésbe megy át. Eszter hortobágyit készít a gyerekeknek, Ők pedig lazagne tészta gyúrásba, nyújtásba kezdenek, mert holnap vega lasagne lesz vacsorára. Én leülök egy online, stream játékot játszani a tv elé, amiben viking harcosként küzdök a többi harcos ellen, majd úgy kell felállítani a tv mellől, mert elragad a hév teljesen. Ismét előjött a gyermeki énem, így százévesen … 🙂
Szerdán a reggelit kihagyjuk, mert azt találjuk ki, hogy elmegyünk Viktorék irodaházához ebédelni, de mivel a finnek már 11 órakor ebédelnek, így életszerűtlen lenne 10-kor reggelizni. Viktor egy olyan negyedben dolgozik, ahol csupa tech cégnek van az irodája, ezek régebben a Nokia épületei voltak, manapság pedig csomó startup és egyéb menő tech cég dolgozik itt. Az irodaház full modern, az éttermet a Fazer cég üzemelteti, ami Finnország legrégebbi és legnépszerűbb csoki és péksüti vállalkozása, és akik éttermeket is üzemeltetnek országszerte.
Egy menü 11 €, de ez gyakorlatilag korlátlan fogyasztást jelent, leves, főétel, desszert és kávé együttesével. Sok féle saláta, öntet, húsos és vega főétel, köret közül lehet válogatni, de éhes tuti nem maradsz. Érdekes tudni, hogy a finnek hogyan étkeznek. Ha ebédelnek, akkor a tányér felére többféle salátát pakolnak, a tányér egy negyede maga a főétel (hús vagy vega cucc), a negyede pedig a köret. Sokan ebéd mellé tejet vagy vizet isznak, itt az étteremben is ezt láttuk szinte mindenkinél. A finnek nagyon szeretik az édességet, ez sokszor egy édes hab, vagy valami süti. Északi rokonaink kávé nélkül nem tudnak élni, a világon a legnagyobb kávé fogyasztó nemzete a Finn. És ez nem vicc.
Viktor visszatér a munka világába, mi bemegyünk a belvárosba és egy kicsit shoppingolunk. Egyáltalán érdekel bennünket a kínálat, az árak, na meg egy-két apróságot is akarunk vinni az otthoniaknak és magunknak. A finnek kereskedelmére is igaz, hogy elsősorban nagyon jó minőségű áruik vannak, amik nagyon praktikusak is – de kellően drágák is.
Az egyik Alko ( értsd csak alkoholt áruló ) üzletben a magyar és egri egónk a mélybe süllyed, mert a sokszínű bor és rövid ital között csak egyetlen magyar bort lehet vásárolni, de az nem Villányi, nem szekszárdi és nem egri, hanem egyszerűen Magyar Fehér Bor… A magyar bormarketing szégyene.
A magyar vérem azonban egy kicsit felpezsdül, amikor a szupermarket polc során meglátjuk egri születésű Czura Bence sörfőzdéjének a söreit, ami szerintem nem kis dolog!
Este ismét együtt a csapat, Fruzsi elkészíti a tényleg kiváló vega lasagne-t, amiről őszintén meg nem mondanám, hogy valami bábos cuccból készült. Na azért nem fogom a blog címét és tematikáját átváltoztatni – érdekes kirándulás volt, de én azért maradok a húsoknál. Bele vetjük magunkat a Carcasson társasjáték bűvöletébe, majd hajnali egykor nagy nehezen csak ágyba kerülünk. A csütörtök különleges napnak ígérkezik, de nem lövöm le a poént, holnap már a repülőn vagy valamelyik transitban megírom az élményeket.
