A gasztro-blogról
Most nem receptet írok, csak van bennem valami, ami kikívánkozik.
Nos én vagy 3 hete gyerekeim legnagyobb megrökönyödésére elindítottam egy blogot, csak úgy magamnak. Nem egóból, hanem hogy egy kicsit kipróbáljam, hogy milyen leírni azt, amit a konyhában vagy egy pohár bor mellet gondolok, érzek a gasztronómiáról, ételekről, italokról. Feltettem egy „receptet” egy-két fotóval, el is olvasta rajtam kívül vagy 2-3 ember. Nekem tetszett, majd egy-két nap múlva feltettem még egy-két bejegyzést, egyre több fotót – a srácaim és a nejem pedig jót somolygott, amikor a konyhában próbálgatom a fényképezést, a fényeket, a dizájt. De abszolút segítettek – csendben Ők is elolvasgatták a „műveimet”.
A hét elején egyre többen kezdtek komment-et írni a receptjeimhez, és ránézve a statisztikára láttam, hogy ezer felett van az oldalletöltés…! Rájöttem, hogy az index2-n kinn van az egyik bejegyzésem – őszintén nagyon büszke voltam magamra. Erre tegnap megint egy rakás komment érkezett, ami nagyon jól esett – megint körbenézés, statisztika – és délben már 2.000-nél is többen ide kukkantottak. Kint van a receptem a blog.hu-n. Ez hihetetlen. Estére a szám felkúszott a 6.500 oldalletöltésre, ami 4.000 egyedi látogatót jelentett. Van ilyen? Őszintén én azt gondoltam, hogy 2-10 ember olvas egy-egy ilyen blogot, általában a blogolók maguknak írják ezeket a posztokat – ezek szerint tévedtem. És ezek szerint fel kell kötni a gatyát.
Nos kedves blog olvasók, magasra tettétek nekem a mércét. Tehát folytatom a főzicskélést, igyekszem egyre szebb ételeket sütni, főzni és fotózni – és remélem, ezután is olvassátok a blogomat, és legalább annyira élvezitek ti is, mintha együtt állnánk a konyhánkban.
🙂
