Bor tavasz (Wein Frühling) Alsó-Ausztriában – Krems an der Donau és Wachau – 2.

A vasárnap is napfényesnek indul, hál istennek az esőnek nyoma sincs. Kis csapatunk besétál a belvárosba, ahol nagyjából minden zárva van – de egy pékséget azért nyitva találunk, meg tudunk reggelizni. A mai nap is kultúr programmal indul, majd aztán jöhet a borkóstolás. A kombinált jegyünk érvényes az Alsó-Ausztriai Állami Galériába is (Landesgalerie NiederÖsterreich), ami egy nagyon modern, nagyon exluzív épület. Maga az épület 2018-ban készült el, öt szintes, 3000 m2-es kiállító térrel rendelkezik, a legfelső emeleten egy hatalmas teraszról a Duna-part is gyönyörűen látszik. Ami számunkra fontos volt, hogy Egon Shiele és Oskar Kokoshka festményeit megtekinthessük, de összeségében szerettünk volna kicsit feltöltődni.

Tanulva szombati bénázásunkból, most időben elindultunk a vasútállomás felé, hogy ne késsük le a buszt. A cél ma elsőre ismét a festői Gobelsburg települése lesz.

Weingut Karl Fischer - Gobelsburg

Szombaton már elsétáltunk e mellett a pincészet mellett, de kevés volt az időnk, így ma visszatértünk ide. Egy kis dombon kellett felsétálni a borászathoz, ami gyakorlatilag a szőlőtőkék mellé épült – itt ültünk le közvetlenül a termőterület szélén. Már elsőre láttuk, hogy a vendéglátók, a család nagyon kedves – ami a teljes ottlétünk alatt változatlan maradt. Mi Esztivel egyből vörös borra szavaztunk és kaptunk is nagyobb, öblösebb poharakat, a többiek maradtak egyelőre a fehér boroknál. A tavaszi nap gyönyörűen sütött ránk, a táj eleve lenyűgöző volt, a borok kifogástalan minőséget mutattak. Egy kis idő elteltével a tulaj felesége egy tál borkorcsolyával érkezett – nagyon kedves volt .

Innen átsétáltunk a szomszédba, az előző nap már megismert (és megszeretett) Wutzl pincészetbe, mert nem tudtuk kihagyni a tegnap már megismert borokat és sonkákat – de nem maradtunk sokáig, mert lassan érkezett a busz. A következő cél ismét Langenlois települése, ahol a központban szállunk le a buszról.

Weingut Ludwig EHN - Langenlois

A központ közelében, egy ódon épületben találjuk meg ezt a családi pincészetet, ami 1859 óta foglalkozik borok készítésével és kereskedelmével. A hatalmas kapulajban a család hölgytagjai és az unokák fogadnak bennünket, kap mindenki kóstoló poharat, majd besétálunk a középső udvarra. A család férfi tagjai az udvar végében lévő pultok mögött kínálják a borokat, látszik rajtuk a profizmus, az évek tapasztalata, a kínálat itt is lenyűgöző. Egy belső teremben át lehet tekinteni a teljes portfóliót, de kortárs festményeket is nézegethetünk.

Itt is baromi jól éreztük magunkat, de még nagyon-nagyon sok pincészet van a térképen – úgyhogy megyünk tovább. A csapatunk egyik tagjának sajnos vissza kell utaznia Budapestre, úgyhogy elsétálunk a vasútállomásra, elkisérve Őt.

Weingut Leutmezer - Langenlois

Az állomástól pár száz méterre találunk egy családi borházat, nagy füves, fás udvarral, ódon falakkal. Nagyon aranyos jelenet volt, amikor közelítve az épülethez látunk három kis gyermeket, akik kiabálva jelezték a szülőknek, hogy borkóstoló vendégek érkeznek.

Úgy érezzük, hogy ez nem egy top borászat, de amit kínálnak, amit mi kóstolunk, az mind meggyőző. Kint ücsörgünk a kertben, a család kisgyermekei rohangálnak, játszanak körülöttünk – teljesen jól érezzük magunkat, szinte olyan, mintha mi is családtagok lennénk. A lányok wc-re mennének, a család pedig beengedi Őket a saját otthonukba – szóval tényleg érdekes a hely.

Innen egy nagyobb séta vár ránk, majd a távolból meglátunk egy nagyon modern, szürke épületet a szőlők között – ami most a mi célunk is.

Loimer - Langenlois

Hát most aztán tényleg egy top pincészetbe érkeztünk, ezt már a kóstolás és az árcédulák előtt is látjuk. Az épület kívül és belül is nagyon modern, de mindenben a modernség és a kőkemény profizmus látszik. Itt 40 €-s poharakat vehetünk kézbe, olyan vékony a talpuk, hogy alig merjük őket használni. (A kaució 25 €). A kínálat? Brutális. Ahogy a fotólon is látjátok, az egyik falszakasz előtti pult teli van kóstolható borokkal – úgyhogy itt tényleg sokáig is maradunk. Leülünk a kertben, élvezzük a napsütést, egy idő után kapunk szarvas sonkát és egyéb finomságokat – közben pedig évezzük a borokat. Itt is egy-egy korty jut a poharainkba, de itt 50-60 €-s és drágább borok is vannak, de ettől függetlenül bármiből lehet kóstolni.

Mivel már jócskán benne vagyunk a délutánban, így lassan gondolkodni kell a hazautazásról. 6 órakor indul a busz vissza Kremsbe, úgyhogy megisszuk az utolsó borokat, visszakapjuk a 25 €-s kauciókat, majd lesétálunk a központba. A buszon most kevesebben utazunk, de nem is bánjuk, mert kellően fáradtak vagyunk. Ma 9 km sétáltunk, de két nap sétája már jócskán érezhető a lábainkban.

Kremsben még azért sétálunk egy kicsit, megnézzük az egyetem ódon és modern épületszárnyait, bekukkantunk a katedrálisba, majd az estét a már megszeretett HBH sörözőben zárjuk.

Konklúzió? Hát ez hosszú lenne… de röviden csak annyit tudok mondani, hogy szuper a város, szuper a környék, szuperek a borok és a borászatok, fantasztikus a program – nagyon kár lett volna, ha nem jutunk el ide. Ha az időnk engedi, akkor jövőre vagy a következő évben biztosan eljövünk ide, mert nagyon jól éreztük magunkat és Nektek is ezt tudom javasolni.

Köszönöm, hogy velünk jöttetek – hamarosan ismét egy utazós poszt érkezik, de azért főzni is fogok – ha lesz rá időm. 🙂