Isztambul 4. – Új év, Ázsia, hajókázás, Galata-torony, majd egy óriási élmény – Hürrem Sultan Hamami – 2024.01.01.

2024.01.11.2024.01.11. Hegyvári Zoltán

Nem kelt korán a csapat, mert azért fáradtak voltunk, talán kicsit másnaposak is… Megreggeliztünk, de rábeszéltem a társaságot, hogy egy kicsit még pihengessünk – mert hulla fáradt vagyok, de a többiek sem nagyon lázadtak az ötlet ellen. Kb egy órakor azért ismét nyakunkba vesszük a várost, útközben lefoglaljuk az esti programot – majd elsétálunk a metróhoz, ahol kis küzdelem után jegyeket váltunk, majd átsuhanunk a víz alatt Törökország ázsiai oldalára. Kicsit megdobban mindkettőnk szíve (mármint Eszteré és az enyém), mert ezen a kontinensen még nem voltunk… úgyhogy ismét egy kicsi pipa az utazós életünkben.

Január 1-e és hétfő van, de gondolom itt sincs még munkanap – mert annyi ember van a vízparton, hogy alig lehet mozogni. De nemcsak sétáló, ténfergő családok töltik itt az időt, hanem iszonyú sok horgász is próbálkozik, bár az elmúlt napokban halat fogni még senkit sem láttunk… Vicces csókák ezek a törökök, mert gondolom nem csak a damilt áztatják… Sebaj, időnként elugrunk vagy elhajlunk egy-egy suhanó ólom-horgony kombó irányából – és bámuljuk az európai oldalt innen Ázsiából.

Benézünk egy kisebb mecsetbe, ahol szintén nem kevesen vannak – ezek az emberek pedig már nem turisták, hanem valódi hívők – ugyanis azt érzékeljük, hogy itt már tényleg alig van idegen. Sétálgatunk egy kicsit ezen a partszakaszon – de őszintén nem sok minden köt le bennünket, így inkább beülünk egy teraszos helyre (hatvanezer ember próbál szintén asztalt szerezni, de nekünk sikerül), majd eszünk egy tök jó sárgaborsó leveskét (de jó is ez a másnapos gyomornak), utána pedig köftét – így már szebb is a világ.

Kitaláljuk, hogy Európába most hajóval megyünk, ugyanis sima helyi járatú jeggyel is lehet utazni – igaz ugyan, hogy ez a hajó egy kicsit leharcoltabb – de kit érdekel. Az utas közönség csak helyiekből áll, sőt ez inkább egy melós járat, ez látszik az arcokon. Mi nagyon élvezzük, fotózunk, jobb így menni, mint a földalattin.

A hajó a Galata-híd mellett köt ki, mi pedig kitaláljuk, hogy felsétálunk a toronyhoz. Bár Arcsi mondja, hogy épp felújítják, de azért csak megnézzük közelebbről. Felsétálunk egy különleges lépcsősoron, az un. Camondo lépcsőn, amit egy bankárcsalád épített az akkori villájuk közelében és ami manapság egy érdekes látványosság.

A torony tényleg felújítás alatt áll, de elvileg fel lehetne rá menni, már ha kiállnánk a sort. Fura, hogy már kezd lemenni a napocska, kezd sötétedni – de hát nincs min csodálkozni, mert délelőtt lustálkodtunk. Lesétálva a dombról egy frankó halpiacba botlunk, ahol énekelve és ordibálva árulják a portékát a fickók, sőt grillrácson halas wrap-ot is sütnek – de most ezt az élményt kihagyjuk.

A Galata híd (Galata Köprüsü) alsó részén sétálunk át a másik oldalra, ugyanis alul éttermek és bárok sorakoznak, fent pedig fut a forgalom – na meg ott a sok száz lökött horgász is. Megvívjuk a harcainkat az éttermek beterelő embereivel, mert mindegyik nekünk tart éppen fel egy szuper asztalt… mi pedig kedvesen hárítunk ezerrel.

A belvárosi utcai forgatag semmit sem változott, főzik a kiváló török kávét több helyen, sülnek a gesztenyék és a kukoricák az árusok standjain, készülnek az édességek az évszázados receptek alapján mindenhol. Nehéz ám ellenállni, de néha minek is.

Felsétálunk a Haiga Sophia és a Kék mecset közé, ahol a ma esti programunk fog kezdődni – ez pedig egy hagyományos és szertartásos török fürdőzés a Hürren Sultan Hamami-ban. Ez egy igencsak régi fürdő (1556-tól üzemel !!!) és meg kell vallanom, a belépőt arany árban számolják – de Peti barátom azt mondta, hogy nem legyünk anyagiasak, mert ez Törökország egyik legjobb ilyen fürdője. Ok, én eddig soha sem engedtem, hogy megmasszírozzon senki sem – erre most azért fizetek, hogy egy török csóka masszírozzon tetőtől talpig… Noorrmááális vagyok ? Nos tudni kell, hogy itt a hölgyek és a férfiak teljesen külön kapják a kezelést, úgyhogy a csajok az épület hátsó részébe vonulnak, mi pedig előre.

A recepció, a fogadó és pihenő rész egy márvány-fa kombinációból épült átriumos rész, ahol megszabadulunk a gönceinktől, majd egy-egy papír alsót, egy törölközőt és papucsot kapunk. Megismerkedünk a srácokkal, akik a testünket fogják majd gyúrni, kínozni, majd leülünk egy kicsit a forró fehér márványra – kicsit akklimatizálódunk.

(Forrás: Google)

Utána bekísérnek bennünket egy nagy terembe, ahol egy óriási, több méter átmérőjű márvány „küzdőtér” van középen, oldalt pedig kisebb, több személyes fülkék vannak kialakítva. Mi egy ilyen fülkében ülünk le, mellettünk egy márvány edénybe folyik a hideg és meleg víz, rajta egy fém edény pihen. Emberem tetőtől talpig lelocsol a vízzel, átmossa az egész testemet, majd egy smirglis kesztyűvel átradírozza az egész bőrömet – tök alapos, közben érdeklődik, hogy honnan jöttünk, hány éves vagyok, stb.

Kis pihenő után a testünket bekenik egy sűrű iszappal, a fejünktől kvázi a talpunkig, kb 10-12 percig pihen rajtunk a cucc, közben nézegetem, hogy mit is fognak majd velünk később csinálni.

Emberem érkezik, megint a fém edényből locsol vizet, mossa le a iszapot rólam, majd a poén kedvéért jéghideg vízzel zúdítja teli a papír alsómat, lefagyasztva a családi ékszert – majd jót röhög a képembe. Vicces srác, ezt még kétszer lejátssza – de egyébként tényleg jó poén. Közben nem csak lemos rólam minden törmeléket, hanem át is masszírozza a kezeimet, lábaimat. Megint egy kis pihi, lazulás, relax következik.

Emberem megterít a „küzdőtéren”, lefekteti a törölközőt és a fejünk alá is tesz egy párnácskát, majd érkezik Zoli háttal a forró márvány felület felé. Emberem egy spéci módszerrel iszonyú mennyiségű habot termel majd megszórja vele a testemet – a pezsgés tök érdekes, bizsergető. Emberem nekem esik, gyúrja a karjaimat, a mellkast, átdolgozza a a hasamat, a combjaimat, majd megszadizza a két lábamat, a vádlimat.

Jön az átfordulás, jön a habgyártás ismét – majd a srác végig szadizza a hátamat és a lábaimat ismét. Összességében tök jó érzés, jól megdolgozott engem a srác – de látszik, hogy ő is kivan, mert azért ez kemény meló nekik is.

Ismét beülünk az oldal fakkba, kicsit pihenünk, majd jön egy újabb fürdetés, mosdatás, fej- és fülmasszázs. A fiúk fürdőköpenybe burkolnak bennünket, kiterelnek az előtérbe mindkettőnket, kapunk egy-egy arcpakolást (!!!), teát és mindenféle finomságokat – majd pihenünk, lazulunk, dumálgatunk.

Volt egy komoly előítéletem azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, amikor a félmeztelen csávó végig masszírozza, gyúrja a testemet – de ez nagyon más volt. Gyönyörű a hely, szuper illatok vannak, a srácok nagyon profik, felkészültek – szóval nem bántam meg, köszi Peti, nagyon nagy élmény volt, így kezdeni az évet… na ez nem semmi!