Isztambul 3. – Topkapi palota, könnyed vacsi majd szilveszteri buli a városi forgatagban – 2023.12.31.
Peti barátom ismét online foglalt jegyet a mai napra, de nemcsak jegyet, hanem idegenvezetést is intézett – már csak azért is, mert „csoporttal” gyorsabb a bejutás. Nos hova is megyünk ma? A Topkapi palota (Topkapı Sarayı, azaz „Ágyúkapu palota”) 1465 és 1854 között az Oszmán birodalom adminisztratív központja volt, melynek építését II. Mehmed szultán rendelte miután meghódította Konstantinápolyt. (Érdekes információ, hogy a Netflixen fut egy két évados doku-sorozat pont erről az időszakról, ami kicsit jobban megmutatja a kor történéseit: Az Oszmán Birodalom felemelkedése).
A palota az Aranyszarv-öböl és a Márvány-tenger között fekszik az ún. Szeráj Csúcson (Sarayburnu), négy udvarból és rengeteg épületből áll. Aki alaposan meg akarja nézni, annak legalább egy fél napra szüksége lehet a teljes felfedezéshez – ugyanis nem csak a bejutás problémás, hanem benn is órákig lehet sorban állni.
Mi is szántunk rá bőséggel időt – de így sem láttuk az ékszer- és a szakrális kiállítást sem, mert mindkét sor olyan hosszú volt, hogy elengedtük őket. Nem fogok részletes idegenvezetést tartani (mert ezt élőben kell látni), inkább csak ízelítőként bedobok néhány fotót a látottaktól.
A Hárem és a Palota:
Könyvtár, konyha, kalligráfiai kiállítás, stb, stb:
Nos ez a pár fotó 4,5 órás mászkálás eredménye… és ahogy írtam, két nagy tárlatot még nem is láttunk. Egy biztos: a méretek óriásiak, az épületek és a kivitelezés lenyűgöző (600 éves falak és épületek), a gazdagság lenyűgöző – aki Isztambulba érkezik, annak ezt vétek lenne kihagyni.
Mire ide érünk, már félig hullák vagyunk. A Topkapi-ból „hazafelé” sétálva beülünk egy klassz helyre, ahol a főnök és beterelő ember „Ali bey”, aki vidámabbá teszi a vacsoránkat. Igazi török macsó, aki intenzíven terelgeti be az étterembe az elsősorban európai szőke menyecskéket, nem kis sikerrel – közben pedig rendeléseket vesz fel, mindig van egy kedves szava felénk, szervezi az étterem életét. Nagyon érdekes látni a csókát így pörögve – hajnalban pedig már kissé „bekarmolt” állapotában is látjuk, amikor mi is fáradtan húzunk vissza a szállodába… 🙂
Igen, visszaballagunk a kéglibe – mert egy kicsit pihenni akarunk. Persze sok idő nincs a feltöltődésre, már csak azért sem, mert a szálloda személyzete egy kedves meglepetéssel vár bennünket. Egy könnyed kis utcabált szerveznek nekünk, forralt bor, grillen sült hot-dog (marha húsos virslivel/kolbásszal) és zenével. Itt van a teljes személyzet – nagyon aranyosak, tök jó a hangulat. Mi Peti barátommal folytatjuk a Raki kóstolást, a lányokkal iszunk forralt bort, pezsgőt – szóval alapozunk rendesen.
Nos itt az ideje, hogy nyakunka vegyük a várost, útközben ezernyi bulit és buli helyet látunk – pezseg az élet. Felsétálunk az Aranyszarv öbölhöz, a Galata hídhoz, mert sokan mennek abba az irányba. A parton már sok ezren várják az évfordulót – amikor pedig bekövetkezik, akkor az öböl mindkét oldalán elindul a tűzijáték özön. Na nincs központi pénz égetés mint kies hazánkban, hanem több helyen, magán tűzijátékok tömkelege indul útnak. A telcsin beindítom a Himnuszt, éneklünk – néhányan furcsán néznek ránk, de sebaj, mindenki jól érzi magát. Pezsgőzünk (arany árban vettünk pezsit) – úgyhogy vidáman megyünk át az új évbe.
Hajnali kettő körül Arcsi még úgy gondolja, hogy jó lenne egyet enni… Talál is egy helyet, majd a csókával kitalálják, hogy menjünk fel a „rooftop”-ba, mert onnan olyan jó a kilátás… Bakker, olyan fáradt a lábam, most mászhatunk három emeletet – a panoráma pedig… Arcsi, sötét van. Mindegy, jót röhögünk, nagyon jót eszünk így lefekvés előtt.
Nos klassz év és klassz szilveszter volt. Ezúton kívánok minden olvasómnak Boldog Új Évet – még akkor is, ha már túl vagyunk a nyolc napon.
A mai teljesítmény: 11,2 km, 15.252 lépés.