Lazac hortobágyi
Sokáig gondolkodtam egyáltalán azon is, hogy mi legyen ennek az ételnek a neve, ugyanis a neten nem nagyon találtam ilyen ételt, ilyen receptet – úgyhogy úgy döntöttem, hogy maradok ennél az elnevezésnél.
Magának az ötletnek is van egy kis története, mégpedig az, hogy valamikor a hét közepén az egyik belvárosi étteremben az egyik déli menüben Hortobágyi húsos palacsinta volt a kínálatban, de Eszterem valamelyik másik étteremben talált a kedvére jobban valót, így én feláldoztam magam… vagyis nem ettem hortobágyit. De már akkor eldöntöttem, hogy a hétvégén akkor ezt fogok készíteni, de aztán indult egy fejbeli kavarás – vagyis elkezdtem azon tipródni, hogy mi lenne, ha nem sertéshúsból, hanem halból készülne ez a finomság. Ez pedig onnan jött, hogy még a nyár végén ettünk egy nagyszerű szürkeharcsa hortobágyi palacsintát a sarudi Sulyom étteremben, ami azóta is a fejecskémben motoszkáló ötletként várakozott.
Ok, akkor legyen szürkeharcsa, de otthon a fagyasztóban csak kisebb adag afrikai harcsa van – viszont mi lenne, ha nem is harcsában, hanem lazacban gondolkodnék? Két napig azért járt még rajta a fejem, majd szóltam Esztinek, hogy mit találtam ki, majd Neki is tetszett az ötlet. Mondtam is, hogy természetesen a kapros ízvilág felé vinném a kaját – de Esztit nem kellett nagyon győzködni, mert Ő egyébként is nagy kapor rajongó.
Szombaton délelőtt még befejeztem a legújabb “festménykémet”, amit az előző napon kezdtem el vászonra vinni, majd amikor már úgy éreztem, hogy “vállalható” – akkor a másik hobbimnak kezdtem el élni, ami köztudottan a főzés. (Büszkeségből azért bedobom ide a képet is, csak hogy lássátok, hogy ez is én vagyok.)
Szóval akkor kimentem a konyhába, és belevágtam az ötletem megvalósításába.
Hozzávalók:
- kb 6-8 dkg füstölt szalonna
- 40-50 dkg lazac filé
- 1-1,5 fej vöröshagyma
- 1-2 fej friss paprika
- 1/2 doboz héj nélküli paradicsom konzerv
- 4 szál újhagyma
- 1 ek őrölt szegedi paprika
- 1/2 ek őrölt kömény
- 1/2 ek petrezselyem
- 1,5-2 ek friss vagy fagyasztott kapor
- 1 ek liszt
- tejföl
- víz
- só és bors
Elsőként felcsíkoztam a szalonnát, majd egy forró serpenyőben le is pirítottam a csíkokat. A kész szalonna pörcöket egy kis tányérba pakoltam, majd a lazac bőrét lefejtettem, a filét pedig nagyjából egyenletesen felkockáztam. A szalonnazsíron a lazac kockákat kicsit elősütöttem, amivel az volt a célom, hogy amikor majd párolom őket, akkor ne essenek majd szét, az ízek pedig talán koncentráltabbak legyenek. A szépen megpirult, de nem megsült lazackockák mehettek szintén egy tányérra, a serpenyőben pedig a feldarabolt hagymát dinszteltem meg.
Amikor a hagyma elkészült, akkor érkezett a szegedi őrölt paprika, majd a darabolt, fagyasztóból kivett paprika darálmányunk is, ami cuccot pedig felöntöttem a paradicsom konzervvel, vagyis kvázi készült egy pörkölt alap. Ebbe a masszába jöhettek a fűszerek, a só és a bors, a kömény és a petrezselyem – de ekkor érkezett a laza bőre is a serpenyőbe, ugyanis ennek az ízét és illatát is bele akartam főzni az alapba.
Amikor már a bőr kezd egy kicsit szétesni, akkor még gyorsan kihalászom őkelmét, majd a serpenyőt lehúzom a lángról. Készítek egy tejfölös habarást, amihez egy merőkanállal adagolom a pöri alapot, így keverek egy csomómentes öntetet. A serpenyőben levő alapot ismét visszateszem a lángra, majd a feldarabolt újhagyma felét és az előkészített lazac kockákat is beleszórom a paradicsomos lébe, majd pár percig hagyom, hogy az ízek összeérjenek. Természetesen ekkor már jöhet a kapor fele is, majd amikor már úgy érzem, hogy a cucc kvázi kész, akkor a habarás felét visszaöntöm a lazacos alapba. A serpenyőt ismét lehúzom a lángról, most a palacsinta készítés következik.
20 dkg lisztből és 4 tojásból készítünk egy palacsinta tésztát, majd a sütés előtt még szódavízzel lazítok is az állagon. Gyorsan ki is sütöm a tésztákat, de most egy kicsit vastagabbra hagyom őket, mert így talán jobban tudok velük dolgozni. Pont nyolc palacsinta készül el, amihez épp elég lett a lazacos alap is.
A palacsintákat egy evőkanállal pakolom meg a lazac pörivel, majd az ismert módon összegörgetem mindet egymás után. Tálaláskor használok tejfölt is, amire szórok egy rakat darabolt újhagymát és kaprot, majd a palacsinták alá/köré kanalazok öntetet is. Hogy milyen lett? Hát hogy is mondjam… állati finom!!! A lazac olyan szépen dolgozik együtt a “pöri” alappal, az újhagymával és a kaporral, hogy azt nehéz elmondani. Két módon tudhatod meg: vagy meghívatod magatokat hozzánk, vagy megfőzöd Te is otthon ezt a finomságot…. 🙂
