Fehérboros gyümölcságyon párolt, egyben sült kacsa
Esztikém pénteken délután kivett egy méretes kacsát a fagyasztóból, majd jelzés értékkel a konyhai pultra pakolta – hátha értem a célzást. Többször is elmentem a „tetem” mellett, de azért csak rákérdeztem, hogy most arra gondolt-e a kedves, hogy ez lesz a szombati feladatom? Hát persze, megnyertem a projektet, de azért én úgy szerveztem a napot, hogy egy kis festegetés is beleférjen – vagyis félig a konyhában, félig a festő állvány mellett foglalatoskodtam.
Először néhány gyümölcsöt ( név szerint almát és körtét ) daraboltam fel, de közben egy fej vöröshagyma is erre a sorsa jutott, utána pedig egy ollóval kiballagtam a jéghideg teraszunkra – és levagdostam néhány ág rozmaringot és kakukkfüvet is. A kacsa szépen elő volt készítve (ez elsősorban Eszternek volt köszönhető, mert ezt a kacsát nem a sztenderd helyünkön vettük, így több előkészítő művelet is kellett), sőt a melle mentén fel is volt vágva – de összeségében rendben volt az alany.
Hátára fordítottam a kacsát, a belsejét alaposan besóztam és borsoztam, majd szárított majorannával és morzsolt kakukkfűvel szórtam meg, majd oliva olajos locsolás után a fűszereket alaposan bedörzsöltem a csontok közé. A tepsibe sütőpapírt fektettem, majd klasszul megágyaztam a kacsának: a gyömölcs ágy mellé került még a feldarabolt vöröshagyma is, na meg a kakuffű és rozmaring ágak is. A kacsát végre ráhelyeztem a gyümölcs ágyra, a bőrét szépen bevagdostam, majd kívülről is besóztam őkelmét. Mi is hiányzik még? Nos a pároláshoz száraz fehér borra lesz szükség, ami minden esetben jó minőségű kell hogy legyen. Én most a Simon pincészet Egri Csillagát választottam, amiből öntöttem is vagy 1,5 dl-nyit a tepsibe.
Még annyi dolgom volt, hogy a sütőnkhöz használható maghőmérőt beszúrtam az egyik comb mellé, majd a tepsit alaposan bebugyoláltam alufóliával. A sütőt 180 C- ra állítottam be, majd azt is bepötyögtem, hogy csipogjon a sütő, ha már 95 C a maghőfok. Ez kicsivel több mint 2,5 óra múlva történt meg, amikoris az alufóliát leszedtem. A hőmérsékletet levettem 160 C- ra, majd addig sütöttem a kacsát, amíg az alatta levő lé java része el nem tűnt – de időnként azért a lével locsoltam is a madárkát.
A vágódeszkán a kacsát főbb elemeire daraboltam, majd az időközben elkészült lágy és krémes krumpli pürével tálaltam – és természetesen Egri Csillagot ittunk a ropogós, de mégis szaftos húsok mellé.
És a festmény, ami ez idő alatt szinte el is készült… 🙂
