Sertés rilette
Igen régen szerettem volna már készíteni relette-et, ugyanis sokszor kóstoltam éttermekben előételként, de valahogy az elkészítése eddig elmaradt az életemben. Mostanáig. A napokban kimaradt egy adagnyi felkockázott sertéscombom, volt itthon fehérbor és libazsír is – úgyhogy nekiestem, és készítettem három tálkányi sertés rilette-et.
Hozzávalók:
- sertéscomb kockák
- libazsír
- alaplé
- fehérbor
- só és bors
Egy lábasban a libazsírt felolvasztom, majd intenzíven felmelegítem. A sertés comb kockákat beledobom, majd hagyom, hogy kifehéredjenek. Amikor ez megvan, akkor a lángot a leges-legkisebbre veszem, a húsos zsiradékra öntök alaplevet és fehérbort, majd sózom és borsozom a kombót. ( Az a lényeg, hogy a zsíros, boros, alapleves folyadék ellepje a húst. ) Fedőt teszek rá, időnként megkevergetem, esetleg valamelyik folyadékot utántöltöm – majd 4,5-5 órán át gyöngyözve abálom a húsokat.
Amint a húsok már szinte maguktól is szétesnek, akkor leszűröm az abáló levet – és fagyasztóba teszem. A húsokat villával szálasra tépkedem, töröm össze, majd hagyom, hogy szintén kihűljenek.
Amikor az abáló lében már különválik a szaft és a zsír, akkor ismét előveszem a lábast, majd a szétcincált húsokat zsíron egy kicsit lepirítom, majd a szaftot szépen fokozatosan hozzáadagolom – a lényeg az, hogy ezzel állítom be a majdani állagot. A fontos az, hogy ne legyen a rilette nagyon száraz, de a túlzottan folyós állag sem jó – a lényeg az, hogy szépen kenhető „húslekvár” jöjjön létre.
Kisebb kerámia vagy üveg edénykékbe adaglom a rilette-eket, majd hűtőben hetekig eláll – bár csak akkor, ha nem lett olyan állat jó, hogy napokon belül elfogyjon, mint nálunk. 😀
