Kapirgálós csirke grillezése

Talán írhattam volna azt is kapirgálós csirke barbecuezása, mert maga a hőfok ( 110-120 C ) ezen a szinten volt, csak igazán a füst hiányzott ehhez a művelethez – úgyhogy a cím ezért lett grillezés. Nos sokszor a legegyszerűbb ételek a legnagyszerűbbek, erre nagyon jó példa ez a fogás, ugyanis nagyon gyorsan elő lehet készíteni, majd betesszük egy sütőbe vagy egy gázgrillbe – és magától el is készül.

Az előkészület első fázisa, hogy a gerinc mentén felvágjuk a csirkénket, majd alaposan besózzuk őkelmét. Egy tálkába kanalazunk vajat, majd apróra vágott, friss petrezselymet, sót és borsot is beledolgozunk a vajba – azaz egy fűszervajat hozunk létre. A szárnyast kiterítjük a deszkánkra, majd az ujjunkkal finoman felszedjük a bőrét a comb mentén – és beletuszkoljuk a fűszervajat. Több helyen, például a mell mentén is elvégezzük ezt a műveletet, a maradék fűszervajat pedig a hasüregbe kenegetjük.

A grill két szélső gázégőjét bekapcsoljuk takarékon, a csirkét pedig középre fektetjük. A tűztérben így kialakul egy indirekt sütési mező, ami arra jó, hogy nem közvetlenül sül a hús, hanem kíméletesen kapja meg a kívánt hőmennyiséget. A grill tetejét lecsukjuk, bent elindul egy körforgásszerű légáramlás, a hús pedig szépen lassan puhul, de nem ég meg, nem szárad ki.

Félóránként rá-rá nézünk a szárnyasra, esetleg megkenhetjük vagy meglocsolhatjuk sörrel, de nem fordítjuk meg a csirkét, maradjon a hasüreg végig a tűztér irányában. Amikor érezzük, hogy a csontok már szinte kifordulnak az ízületekből, akkor lekapcsoljuk a grillt – a csirkét pedig hagyjuk pihenni a konyhában. 

A végeredmény nagyon meggyőző. A kapirgálós csirke színe eleve lenyűgöző, a bőre kellemes ropogós, a hús pedig úgy omlik a szánkban, hogy szinte rágni sem kell. A kíméletes sütés, a fűszervaj és a sör elvégzett mindent, az ebéd egyszerűen kiváló.