Steak – avagy egy húsimádó non plus ultrája
Steak – avagy egy húsimádó non plus ultrája
Mi lehet, ami egy húsimádót a legnagyobb lázba hozza? Azt hiszem ez a fénykép, ez az íz, ez a gasztronómiai élmény. Vagyis maga a steak, a mediumra sült steak. Szóval lesz most sok fénykép – és kevés duma…
A bélszínt letisztítom, lenyesegetem a fölösleges sallangokat, majd beborsozom és magvas mustárral egyenletesen bekenem. Egy kevés olivát öntök rá, majd lélegző fóliába csavarom őkelmét – és egy napra a hűtőbe rakom.
Másnap a bélszínt felszeletelem úgy, hogy kb 2,5-3 cm-es szeletek legyenek. A kialakult szép tallérokat egy-egy bacon-nel betekerem, majd félrerakom, hogy „melegedjenek”, vagyis szoba hőmérsékletűek legyenek. Felteszek burgonyákat héjastól főlni, majd amikor már majdnem puhák, akkor kiveszem őket a vízből – és hosszanti irányba feldarabolom mindet. Készítek egy zöldbors mártást úgy, hogy mozsárban apróra zúzom a szemeket, majd lábasban kicsit előpirítom a darálékot, dobok bele vajat, lisztezem, felöntöm tejjel és kevergetem. Amint összeáll a mártás, még tejszínnel simítom, majd hagyom kicsit pihenni.
Utolsó fázis, a sütés. A félig megfőtt burgonyákat közepesen bő olajba dobjuk, majd klasszul megsütjük. A bélszín tallérokat forró serpenyőbe rakjuk, majd oldalanként 3-3 percig sütjük úgy, hogy egy kevés vajat dobunk melléjük – illetve most vesszük elő a sót, ami eddig tabu volt. Szigorúan nézzük az órát, katonás rend van. Amint a húsok elkészültek, félre rakjuk őket, és 4 percig pihentetjük mindegyiket.
Tálaláskor adunk egy adag olívás salátát, néhány szem roppanós, mégis lágy burgonyát, kanalazunk a borsmártásból – és mindezt megkoronázzuk a mediumra sütött bélszínnel.
Ennyi… s néma csönd, villák és kések zaja, csendes szuszogás.
