Öt éves lett a Húsimádó blog – Szuvidált (sous vide), grillezett oldalas
Napok óta készültem rá, hogy írok végre a blogra – na nem csak azért, mert a napokban lépett át az ötéves évfordulón a Húsimádó blog, hanem azért is mert az elmúlt hetekben egyszerűen nem volt időm és energiám a főzéssel és az írással foglalkozni. A helyzet az, hogy mint köztudott, „pörög” az ingatlan bisznisz, vagyis ritka eset, amikor hat óra előtt érünk haza, aztán ott van a bicajozás is – hétvégéken pedig kitaláltunk magunknak egy kis házfelújítást is, vagyis a végén a blogírásra már szinte semmi idő nem maradt. Ettől függetlenül azért Esztikével néha főzicskéztünk, de mivel tudtam, hogy úgysem lesz időm ledokumentálni a részleteket – így fájó szívvel elengedtem az írást – de ezt a szuvidált oldalas projektet nem hagyhattam a fiókban porosodni.
Tehát jöjjön egy rendhagyó szülinap, a blog indulásának megünneplése egy nagyszerű grill vacsora bemutatásával…
Hozzávalók a szuvidáláshoz:
- 60-70 dkg sertés oldalas
- 1/2 ek rózsabors
- 1/2 ek fekete mustármag
- 1/2 ek morzsolt babérlevél
- 1 ek fokhagymapor
- 1 kk őrölt kömény
- 1 kk zöld bors
- 1 kk chili por
- 2-4 ek füstölt piros paprika
- só
- 10-14 db zsályalevél
Az oldalast lehártyáztam, vagyis a csontos oldalon finoman megmetszettem a hártyát – és egy erős, jól irányzott mozdulattal lehúztam a hártyát. Az oldalast három, kb egyenlő méretűre daraboltam, majd elővettem egy mozsarat, amiben az összes fűszert homogén egységgé zúztam. ( Kivéve a zsálya leveleket ). Ez gyakorlatilag egy un. rub lett, vagyis egy fűszeres kombó, amivel alaposan bedörzsöltem a húsokat. A vákuum zacsikba egyesével berakosgattam az előkészített húsokat, amikre a zsályaleveleket is odabiggyesztettem – majd jöhetett a vákuum.
A szuvid rudat 65,5 C-ra állítottam be, az időt pedig 12 órára. Igen, ez egy ilyen hosszadalmas folyamat – de higgyétek el, megéri. Tehát bepakoltam a lábasba a rudat és a három húsos zacskót, majd folytattam az otthoni foglalatosságokat.
A 12 óra letelte után jöhetett a sokkolás vagy a fagyasztás, én ez utóbbi mellett döntöttem. De pár nap után az egyik zacskót kiengedtük – majd jöhetett a teraszunkon a kora esti grillezés… 🙂
A grillt 150 C-ra állítottam be, majd a vége felé feltekertem 200 C-ra, hogy kapjon egy klassz kis kérget a hús, majd már csak a szeletelés és a találás hiányzott. Talán az esti fotókon is jól látszik, de maga a hús szép rózsaszínű és szaftos lett, a rub pedig klasszul átjárta az oldalasunk külső részeit – vagyis őszintén megérte ennyit várni a végeredményre.
Mielőtt lezárnám ezt a posztot, azelőtt szeretnék köszönetet mondani – elsősorban a kis családomnak, akik sokszor türelemmel viselik a hülyeségeimet, többnyire azt hogy amikor már mindenki az asztalnál ül, akkor én még mindig fotózok vagy molyolok még valamivel – vagyis néha biztos fárasztó tudok lenni.
Köszönöm az Index-es csapatnak, akik a kezdetek óta is nagyon sokszor kipakolgatják a posztjaimat az Indexre és az Index2-re – de ott a pont azoknál is, akik kvázi támogatóként mellettem vagy mögöttem álltak ebben az öt évben. ( Bocs, hogy nem sorolok fel senkit, de a blogom egyébként sem egy szponzorált oldal – csupán egymás segítéséről van itt igazándiból szó. )
Köszönöm Nektek, kedves és nagybetűs olvasók, akik naponta-hetente vissza-vissza tértek a Húsimádó blogra – mert őszintén ez olyan erőt és olyan inspirációt ad, ami sokszor átlendít egy-egy nehezebb napon engem is.
Köszönöm a többi bloggernek is a véleményeket, mert sokszor a dicséretek, a bírálatok is hozzásegítettek ahhoz, hogy előrébb juthassak, egyre magabiztosabban vegyem kezembe a fakanalat, a villát vagy a kést – mert ahogy sejtitek is, ez egy örök tanulási folyamat.
Ha még az előző felsorolásban sem ismertél Magadra, akkor köszönöm Neked is, hogy épp itt jársz – és remélem a következő években még vissza fogsz térni – én pedig ígérem, hogy igyekszem még klassz ételeket és szép fotókat ide hozni a Húsimádó blogra… Szóval mindenkinek nagyon köszi!!!