Korhelyleves
Korhelyleves
Ebben a taknyos, őszi novemberi időben mindig jól esik egy tartalmas és forró leves. Mi is ilyenre vágytunk – én pedig kipróbáltam, hogy tudok-e korhely levest készíteni.
Annyiban más egy ilyen levesnek az előkészülete, hogy venni kell savanyú káposztát, meg füstölt tarját – ez azért nem mindig van otthon – úgyhogy ezt be kellet szereznem még pénteken. Az elkészítés nem egy nagy durranás, én a következőket csináltam: két fej vöröshagymát egy lábasban megdinszteltem, majd a kicsit kimosott savanyú káposztát beleszórtam a hagymára. Erre ment a felkockázott répa ( 4 db ) illetve felöntöttem egy kevés vízzel, ment bele egy leveskocka – majd párolni kezdtem ezt a kombót.
Egy másik serpenyőben elkezdtem a felkarikázott kolbászt sütni, de csak úgy, hogy a zsírja kezdjen alapot készíteni, majd jöhettek a felkockázott füstölt tarja darabok – és ezeket finoman lepirítottam. Ez azért volt fontos, hogy a kolbász, a zsírja és a tarja kockák egy olyan fenomenális ízt adjanak a levesünkhöz, ami űberelhetetlen.
Mindeközben a levesünket elkezdem fűszerezni: elsősorban kömény, fokhagyma, petrezselyem, só, bors, bazsalikom és erős paprika hegye ment bele, ezek az ízek megalapozzák a későbbi jó ízt. A gázt egy kicsit magasabbra kellet vennem, mert a sok káposzta miatt lassabb volt a főzés. Még adtam hozzá egy kis vizet, és mehettek bele a kolbász és füstölt tarja kockák.
Most már látványban is kezdett hasonlítani egy rendes korhely leveshez, kezdett puhulni a káposzta és a répa is, úgyhogy már csak olaj, liszt és pirospaprika segítségével csináltam egy rántást, majd ment is a levesbe – és kész is vagyunk.
Tálaláskor tejföllel vagy a nélkül is nagyon finom, melegíti a szívet és lelket – na meg akkor is nagyon jó, ha előző nap nagyon bekarmoltunk. Én az utóbbit ma estére tervezem, úgyhogy holnap délelőtt még segíthet javítani az állapotomon…
Még több blog:
