Marhagulyás csipetkével, bográcsban
Az ősz talán utolsó, napsütéses szombatját a tűzrakóhely mellett töltöttem – és egy olyan finom, tartalmas gulyást készítettem, ami után tényleg meg-meg nyalogattuk az ujjainkat.
A bográcsban apróra darabolt szalonnát kezdtem pirítani, majd még egy kis zsiradékot is tettem az edény aljára, majd a feldarabolt hagymát megdinszteltem – mint azt máskor is szoktam.
Egy szép darab marhacombot ezután felszeleteltem, majd nagyjából egyenletesen fel is kockáztam az egészet, azután a hagymán elő is pirítottam őket. Akkor jó a hús állaga, amikor kifehéredik mindegyik, majd szegedi piros paprikát dolgozok a húsokba, fakanállal egyenletesen összekeverem az egészet. Fedőt tettem a bográcsra, hogy minél előbb megpuhuljanak a husik, majd hoztam a fűszereket, a zöldségeket. Apróra vágott gyökér zöldség, zeller kerül a húsok mellé – ezeknek nem árt ha szétfőlnek, úgyse mindenki szereti annyira őket.
Őrölt kömény, só, bors került a húsokra, majd felöntöttem vízzel az alapomat, illetve érkezett még zöld paprika, fokhagyma és jelentős mennyiségű petrezselyem zöld is. Hagytam, hogy szépen rotyogjon a leves – közben megpucoltam a répákat, a burgonyákat és előkészítettem a csipetkét is. A csipetkéhez 10 dkg lisztre, egy tojásra volt szükség – melyeket összedolgoztam, majd hagytam egy kicsit pihenni a gyurmát.
Jó másfél óra múlva beszórtam a burgonya kockákat a levesbe, majd kisvártatva érkeztek a répa kockák, amikor pedig már szinte minden puha volt – akkor kézzel belecsipegettem a tésztákat.
A legvégén ismét friss, kertben szedett petrezselyem zöldet vagdostam a gulyásba – és már lehetett is tálalni. Bruttó két óra elég volt ahhoz, hogy a marha comb lágy és puha legyen – az íz pedig nagyságrendileg jobb, mint egy sima sertés comb gulyás esetében – úgyhogy hasonló poszt még biztos fog érkezni.
