Steak pie – Marhahúsos pite – avagy egy klasszikus brit/skót fogás a konyhánkból
2022 Szilveszterén Londonban, idén júniusban pedig Edinburgh-ban ettünk többször is ebből a klasszikus fogásból – és olyan szinten beleszerettünk, hogy itthon is meg szerettük volna kóstolni. Persze ez is olyan klasszikus fogás, ami tájegységenként és éttermenként más-más képet mutat (mint nálunk a pörkölt vagy a gulyás) – de az alapok stabilak. Apróra vágott és puhára főzött marhahús, ami tésztába van töltve, kapunk hozzá sörös vagy whisky alapú mártás, a köret pedig párolt vagy sült zöldségek és/vagy krumpli püré.
Na mutatom az eredeti fogásokat Edinburgh-ból:
Ez pedig az egri verzió:
Nos lássuk, hogy is készült…
Nekem volt egy kilónyi felkockázott marha lapockám, amit azért én még apróbbra daraboltam. A husik mentek egy mélyebb serpenyőbe, amibe kevéske olivát locsoltam. A húsokat többször is átkavartam, de az volt a fontos, hogy rendesen le is piruljanak – tehát nem elég csak a kifehéredés, hanem rendesen meg is kell őket pirítani. Ahogy ez megvolt, a húsokat kiszedtem egy tányérra.
Persze miközben a húsok készültek, addig én sem tétlenkedtem. Három fej vöröshagymát pucoltam és daraboltam fel – persze azért ilyen sokat, mert azért a hús mennyisége sem kevés. A hagymákat a maradék olajon megdinsztelem, majd amikor már szép aranybarna, akkor másfél kanálnyi liszttel bekeverem.
Oké, ez kész, jöhetnek vissza a húsok, amire érkezik a paradicsom püré, a só és a bors, néhány babér levél és egy adagnyi Worchester szósz.
Na azért ez még így kevés lenne, kell valami folyadék is. Persze, ilyenkor jó a fagyasztóban lévő alaplé, amit most szépen, több lépcsőben az edénybe öntözgetek, utána pedig felteszem a fedőt is az edényre. A láng full takarékon megy, időnként a cuccot meg is kell kavarni, mert a lisztes alap könnyen lekapna.
Na jó, ez azért egy komoly türelemjáték. Én úgy terveztem, hogy legalább két órát fog a cucc rotyogni így a takarék lángon, de végül ebből három óra lett. Közben öntözgettem bele az alaplevet, időnként sört is – na meg fél óránként meg is kellett keverni. De a végére szépen bepuhult a hús, az ízek klasszul összeértek.
Mivel a folyadékkal nem spóroltam, így jócskán maradt is a végére. De ez tudatos volt, mert a briteknél és a skótoknál is kaptunk a tálalásnál még mártást, szaftot, pecsenyelevet – szóval ez volt most nekem is a cél. Egy merőkanállal leszedtem egy tekintélyes mennyiséget a léből, de persze azért a hús mellett is maradt még elegendő.
Mivel már benne voltunk a délutánban, így inkább abban maradtunk, hogy másnap, ebédnél lesz a főpróba, vagyis a mártás és a hús is ment a hűtőbe. És ezzel nagyon jó döntést hoztunk, mert a hús így szépen összekocsonyásodott a hűtőben – és könnyebb volt vele dolgozni.
A kisebb pite formákat kikentem vajjal, majd beleszabtam a leveles tésztákat az edénykékbe. Kanállal pakoltam a pörit a tészták belsejébe, majd kellően rusztikusan lefedtem a leveles tésztákkal a pitéket. Tojással lekentem az előkészített pitéket – majd mentek is a 180 C-os sütőbe.
Közben Eszti az airfryer-ben süt egy-két zöldséget köretnek – de a krumpli pürét mi most kihagyjuk. A drágám még a mártást is kicsit besűríti étkezési keményítővel – és most már csak arra kell várni, hogy végre aranybarna legyen az összes pite.
És hogy milyen lett? Hát…. valami állati jó. Na nem azért mert mi csináltuk, de tényleg olyan lett, mintha kint ettük volna a ködös Albionban vagy a Grassmarket place valamelyik teraszán Edinburgh-ben… Szóval brutál jól sikerült. 🙂
