Málta – 2025/2026 – Szilveszter – IV.

És ez is eljött, a 2026-os év. Nem kelünk korán (10 óra felé ébredezünk), de ma reggel felmegyünk reggelizni – mert a mai nap úgyis olyan chillezős, lazulós lesz. Fel is liftezünk mind a négyen a tetőterasz mellett lévő bárba. Természetesen én rögtön egy brit reggelit nyomok – bab, sült kolbi, bacon, paradicsom, pirítós – mert a máltaiaknál azért az angol fennhatóság nem maradt nyom nélkül. Ráérősen kajálgatunk, kávézgatunk – nem sietünk sehova.

Reggeli után a csipet-csapat levonul a pincébe lévő wellness részlegbe – masszás, szauna, gőz, pancsi és olvasgatás, szunyókálás a feladat, amit szépen teljesítünk is. Kora délután azért elindulunk egy kicsit kóborolni – azt találjuk ki, hogy kisétálunk a félsziget sarkáig, aztán majd meglátjuk..

Így is teszünk, elindulunk délkeletre. Az idő már nem annyira napos, erősebben fúj a szél, a tenger rendesen haragos. Fantasztikus, ahogy a hullámok verik a parti szirteket, néhol 8-10 m magasra is felcsap a habos víz. Baromi jó látvány, de a vízen azért most nem lennék.

Rengeteg az új és az épülő szálloda, de nagyon sok régebbi épület is tarkítja a képet – ezek jó része viszont szemmel láthatóan nem lakott, nincs használatban. Olvastuk is, hogy Máltán nagy gond, hogy a régi épületek, lakások már nagyon korszerűtlenek, nem igazán éri felújítani őket, így üresen állnak.

A félszigetnek ez a része, ahova jutunk, már nagyon modern, korszerű, sokszintes apartman házak, üdülő komplexumok és bevásárló üzletek, plázák tarkítják. Látható, hogy a felszín alatt több emeletes parkoló ház húzódik, a boltok pedig drága és menő cuccokat kínálnak. Kiérünk a félsziget sarkáig, ahol a Fort Tigné, egy tengerparti erődítmény áll, miközben mögötte pedig ott magasodnak a modern épületek.

A tenger csapkod mint az állat, a vízen érkeznek a kikötőbe a sétahajók – két tökös csávó pedig bátran úszkál a habok között. Épp tervezik, hogy kiúsznak a sziklák közé a szárazföldre – de senki sem adna egy garast sem azért, hogy ezt élve megússzák. Hosszú percekig várják a fiúk a megfelelő hullámot, ami nem veri őket a sziklákra, hanem kiemeli a testüket olyan részre, ahol már stabilan kijutnak a kövekre. Tiszta hülyék, de tökös srácok, az biztos.

Szépen lassan közben a napocska is kezd elbújni, szemben, a másik parton pedig Valetta fényei kezdenek felkapcsolódni – mi pedig nagyon élvezzük a sétálgatást. Gyönyörű a táj, gyönyörűek a másik oldalon lévő műemlékek, mögöttünk pedig nagyon menő, modern épületek húzódnak. A parton lévő lakópark két nagy medencéjéhez is sikerül bekukucskálni – nem lehet semmi itt fürdőzni, az már biztos.

A félsziget délnyugati partján Éva talál egy nagyon klassz, autentikus brit pub-ot, a Queen Elisabeth II Pub-ot, ahol frissen csapolt Guiness-t és cidert iszunk, úgy mint Londonban. Sajnos itt látjuk a híreket, hogy mi történt Svájcban, ahol az a sok fiatal benn égett a bárban egy pár barom felelőtlensége miatt… Rémes, tragikus.

Szép lassan vissza ballagunk a szállodánk környékére, majd beülünk egy kis étterembe, mert Peti barátom máltai hallevest kíván enni. Persze mi is éhesek vagyunk, próbáljuk ki. Az első benyomás a helyről közepes, ami később sem sokat javul. A személyzet iszonyú lassú, béna és képzetlen, a halleves kiválóan finom volt – de minden más felejtős. Megbántuk, hogy nem a Lina’s-ba mentünk, pedig az itt lett volna mellettünk. Sebaj, azért így is jó kis nap volt – élveztük.