Málta – 2025/2026 – Szilveszter – III.

Hűvöskés, de napsütéses időre ébredtünk így az év utolsó napján. Igen, este nagyot lazulunk, az utcán és kocsmákban (oké, bárokban) tervezzük lezárni a 2025-ös évet – de addig még van egy csomó idő, úgyhogy kirándulni megyünk. Cél a sziget délkeleti, déli része, az utazási eszköz pedig az emeletes Hop on hop off busz lesz.

Fel is ülünk az emeletre, élvezzük a simogató napsütést, de azért a kis kabátot összébb kell húzni a szél miatt. Végig buszozunk a félszigeteken, elmegyünk Vittoriosa mellett is, majd megismerjük a „vidéki” Máltát is. Olyan mintha dél Olaszországban vagy Görögországban utaznánk – olyan déliesen vegyes a kép. Szép és szedett-vedett házak váltják egymást, de néha van egy kis mexikói feeling-ünk is, vagyis tényleg sokszínű a látvány. Az utak elég keskenyek, a termetes buszt és a sofőrt ez a tény azonban nem nagyon zavarja – rombolunk ezerrel.

Egyszer csak megérkezünk Marsaxlokk városkájába (amit mi el is neveztünk Marslakók-nak), ami majd a vasárnapi úticélunk lesz, ugyanis itt akkor tartják a halpiacot, és amit mindannyian nagyon meg szeretnénk nézni. Közben az idő is el-el romlik, időnként esik, majd kisüt a napocska. Marslakók-nál a sofőr elmegy pisilni, mi addig nézegetjük a színes hajókat, de nagyon nem merülünk bele, mert úgyis visszajövünk pár nap múlva.

Szinte üres busszal megyünk tovább, mert mindenki leszállt – csak egy olasz házaspár maradt velünk a buszon. A cél a déli tengerparton fekvő Hagar Qim és Mnajdra romjai, amelyek régebbi épületek, mint a gízai piramisok és amelyek nagyon érdekelnek bennünket, valami nagyon spirituális helynek ígérkezik az olvasmányaink alapján.

Ħaġar Qim egy újkőkorszaki megalitikus templomegyüttes romja Máltán, Qrendi község határában a nagy sziget déli partján. A közelében áll Mnajdra templomegyüttese is. Az évezredekig eltemetett templomot 1647-ben találták meg újra. Ma több más templommal együtt az UNESCO Világörökség része Málta megalitikus templomai néven. Nevének jelentése álló kövek, ugyanis feltárása előtt a tetején álló halomból csak a legnagyobb kövek csúcsai álltak ki.

Oda is érünk, leszállunk a buszról – majd egy óra múlva érkezik a következő, szóval séta a romokhoz. Odaérkezve egy k..va nagy lakat és egy rácsos kapu fogad bennünket – vagyis baromira be van zárva az a felső (a Hagar Qim templom) és a lenti, a tenger melletti ( a Mnajdra templom) is. Iszonyú dühösek vagyunk, de nincs mit tenni, messziről csodáljuk meg ezeket az 5000 éves (!!!) falakat és épület romokat. A táj és a környezet gyönyörű – már el is szállt a mérgünk. Süt a nap és csak itt vagyunk. Meghallgatjuk, hogy az AI mit mesél a helyről és az építészeti dolgokról – ugyanis mostanság egyre többször használom a mesterséges intelligenciát ilyen módon is.

Még így is eltelt simán az egy óra, hogy nyitva sem volt a műemlék, szépen be is fut a buszunk. Folytatva az utat még le tudunk nézni a Blue Grotto szikláira, de mivel a lábam még nem teljesen jó – így a csapat kihagyja a sétás megközelítést.

Visszatérve Sliema-ba még a libanoni srácoknál bekapunk egy-egy szuper wrap-ot, mindenki a saját ízlésvilága szerint. A szállodában levonulunk a wellness részlegbe – masszázs, szauna, gőz, pancsi a medencében majd szundi a nyugágyakon, vagyis készülünk az esti party-ra.

Abban maradunk az estével kapcsolatban, hogy bár Valettában óriási party és tűzijáték lesz, de utána nehezen jutnánk haza akár hajóval, akár taxival, a séta pedig a béna csülköm miatt kérdéses – így maradunk Sliema-ban, majd ha akarjuk, az tűzijátékot innen is láthatjuk.

Este kilenckor útnak is indulunk – közben pedig leszakad az ég. Az összes meteorológia azt jelezte, hogy nem lesz eső, erre zuhog, mint az állat. Az első parton lévő bárba be is huppanunk – kérünk négy negroni-t, majd élvezzük a hatalmas hullámok moraját és egymás társaságát.

Az első eső hullám elmúltával tovább ballagunk a parti sétányon a következő bárig, majd ismét eső érkezik, mi pedig ismét tovább állunk a következő negroni-s helyre. Baromira élvezzük, összességében nincs hideg, az esőt mindig zárt teraszon vagy bárban töltjük – és másnap tudjuk meg, hogy 18 éve nem esett ennyi eső Máltán mint szilveszter éjjelén… 🙂

Persze nem csak piálunk, nagyon-nagyon finom falatkákat is eszegetünk – közben pedig megváltjuk a világot, jókat röhögünk – élvezzük az estét. Gyönyörű a part, az eső talán még különlegesebbé is teszi a sétánkat.

Egy idő után döntés elé kerülünk. Vagy vissza sétálunk a Sliema-i Ferry irányába, hogy láthassuk a valettai tűzijátékot, vagy folytatjuk a tengerparti sétánkat – ez a nagy kérdés. Abban maradunk, hogy teljesen jó így az este, jól érezzük így is magunkat, vagyis annyira nem ragaszkodunk a tűzijátékhoz – azaz folytatjuk a túránkat.

Éjfél közeledtével egy öbölhöz érünk – Ballutta Bay – ahol egy kisebb homokos parti szakasz van, ahol már gyülekeznek az emberek. Úgy döntünk, ezen a klassz helyen, a tenger hullámai mellett, a homokos fövenyen fogunk átjutni a ’26-os évre, úgyhogy lemegyünk a lépcsőn. Illetve a többiek lemennek, én pedig majdnem leesek, mert kifordul a jobb bokám… Annyira kímélem a bal térdem/combom, hogy rosszul lépek – pedig Arcsi barátom és Eszter is segít – ennek ellenére olyan fájdalom ér, amibe szinte belekönnyezek. De kemény csávó vagyok, két perc múlva már vígan bontjuk a pezsgőt, énekeljük a Himnuszt a máltai éjszakában.

Két lökött srác meg is fürdik a hideg tengerben, nagy tapsolás kíséretében. Mi még pezsgőzünk egy jót, élvezzük a tengeri levegőt, majd egy igaz angol pub-ban (London Pub) nyitjuk az új évet. Egy idősebb ír házaspárral vitatjuk meg a világ fontos elemeit így hajnali egy körül – majd vissza indulunk a szállodába.

Hazafelé már érzem, hogy most már a jobb lábam is tropa, de a hotelben szuper jegelési technikát alkalmazunk, ami másnapra sokat javít a helyzeten.