Utazások / Élménybeszámolók

Egy lazulós nap vissza Pueblába

IMG 8792

Három nagyon szép és tartalmas napot töltöttünk Oaxaca-ban, és most visszaautózunk Pueblába, hogy ismét egy kicsit együtt lehessünk a barátainkkal – meg egy kicsit lazuljunk is. Az elmúlt napokban tényleg rengeteget mentünk – na ezt nem panaszkodás miatt mondom, csak amikor az ember ilyen távolra eljön, akkor minden percet fel akar használni az élményszerzésre. Ezzel mi is így vagyunk, de van az a pont, amikor szükség van egy kis pihenésre.

Reggel felébredtünk, kicsit még lustálkodtunk, felhívtuk az otthoniakat – majd szépen összepakoltunk a cuccainkat. Nagyon nem kellett sietni, az itteni szállodások 11-12 körül kérik, hogy hagyjuk el a szállást  úgyhogy nem kapkodtunk. Összepakoltuk a bőröndöt, laptopot – majd kiszaladtunk reggelizni. Úgy gondoltuk, hogy a főtéren vagy a piacon fogunk reggelizni – de aztán szinte a szállodával szemben találtunk egy egyszerű, de tiszta és rendes kis helyet – ahol le is huppantunk. Nem vacakoltunk sokáig, rendeltünk két capuccinot, meg két tortas-t. Eszter vega változatot kért, mert kezd telítődni a húsoktól ( jelzem én mint Húsimádó ettől mereven elhatárolódok ), én pedig chorizo-sokat kértem. Olyan éhesek voltunk, hogy egy-egy szeletet már be is toltunk, amikor Eszti szólt, hogy le sem fotóztam… Gyorsan megörökítettem őket, aztán el is tűntek a tányérról. Nagyon jól készítik ezeket a gyakorlatilag meleg szendvicseket, mert rengeteg zöldség van bennük, meg kapnak egy finom kis csípősséget, ott az avokádó – szóval nagyon etetik magukat.

IMG 8779

IMG 8781

IMG 8784

IMG 8783

A zárt és őrzött parkolóból elhoztuk a kisautót, kiverekedtük magunkat a város nyüzsgő külvárosi részén, majd ráálltunk az autóútra, autópályára. Nagy élmények nem történtek, 3,5 óra monoton utazás – talán egy nagyon érdekes sztori volt, amire azért már fel voltunk készítve. Tehát mész az autópályán, aztán időnként fizető kapuk vannak, kifizeted a zsetont, és haladsz tovább. Mi is átmentünk már egy-két kapun gond nélkül – amikor már messziről láttuk, hogy nagyon sokan állnak a kapuk előtt. Ha nem kapjuk meg az előzetes infót, akkor betojtunk volna – mert fekete, nagy kalapos, marcona mexikói férfiak és táblákat szorongató asszonyok állták el az utunkat. Rendőr, katona, jegyárus sehol, a fülkék üresen tátonganak. Az ablakot félig lehúzom (egyébként minden ajtó zárva van), majd a vezér elkezd hadarni valamit. Jelzem, hogy nem értem – Ők hangosan, de nem erőszakosan jelzik, hogy most nekik fizetünk… Lobogtatnak egy 50 pesóst, én adok nekik 40-et – és mindenki boldog. Ha nem lett volna ez a tüntetés vagy polgári engedetlenség, akkor 86 pesó lett volna az út – így ezt a szakaszt megúsztuk olcsóbban. Tehát belecsöppentünk egy demonstrációba – amiről azért fotókat nem mertem készíteni.

IMG 8797

IMG 8798

IMG 8799

IMG 8802

IMG 8806

IMG 8807

IMG 8812

Az uncsi út másik érdekessége az volt, hogy megálltunk kávézni. Így tíz nap után már kezdenek oldódni a rossz beidegződéseink, a  mindenkiben drogdílert látó szemléletünk már kezd letisztulni. Tehát megálltunk egy autópálya melletti benzinkútnál, illetve a mellette lévő kávézónál. Belépve kellemes klíma, csinos és kedves pultos lányok fogadnak bennünket – leülünk, rendelünk kávét, frissen facsart gyümölcsleveket – és csak ámulunk. A szomszéd asztalnál olyan kajákat fogyasztanak, hogy ha nem most reggeliztünk volna, akkor már rendelnék is. A wc patika tisztaságú, ingyenes. Az italok hidegek, szóval soroljam még?

IMG 8792

IMG 8790

IMG 8787

IMG 8788

IMG 8793

Tehát vetkőzzük le az előítéleteinket, fogadjuk el, hogy például Mexikóváros nem veszélytelen, este azért nem feltétlen biztonságos az országút – de ilyenkor kis odafigyeléssel tök normális a közlekedés és az ország. Persze figyelni kell, fokozottabb az odafigyelés az autódra, az értékeidre – de közel sem olyan drámai a helyzet, mint ahogy azt előzetesen gondoltuk.

Szépen megérkeztünk Pueblába, a házigazdánk készített nekünk egy nagyszerű levest, aminek az a neve, hogy Sopa de Lima – és amit egyszer majd otthon én is elkészítek. Röviden egy csirkeszárnyakra alapuló, lime-os, szegfűszeget és fahéjat is tartalmazó levesről van szó, amit langyosan illik elfogyasztani. Olyan jól esett, hogy én szedtem még egyet…

IMG 8818

IMG 8822

Ezt követően még elgurulunk egy szupermarketbe, ami bárhol Európában megállná a helyét. Benn az üzleten belül susi bár, önálló pékség és olyan hentes- és húsrészleg van, hogy az állam leesik. Omlanak le a sztereotípiák, mert ez a Mexikó nem az a sombrerós, szamáron közlekedő világot tárja elénk, mint amit néha mi otthon elképzelünk. Persze óriási a szakadék a társadalom két véglete között, de ezek az élmények azért nagyon meghatározók számunkra.

Késő délután még kiülünk az udvarra a pálmafák alá, élvezzük a gyönyörű naplementét – majd gyorsan befoglaljuk a holnapi szállásunkat az ezüst városba. Sikerül ismét a belvárosban találni szállodát, remélem klassz lesz a hely és a város is.

IMG 8824

IMG 8826

IMG 8831

Szép lassan lefekszünk. Bár a mai nap nem volt annyira tartalmas és pörgős, mint az előzőek, de így is nagyon jól érezzük magunkat Pueblában, holnap pedig úgyis lejárjuk a lábunkat már Taxco-ban.

Vélemény, hozzászólás?