Pásztor pite avagy Shepherd’s pie, Cottage pie

Milyen érdekes az élet, ugyanis a napokban néztünk egy utazós filmet Esztivel, ahol az egyik szereplő pásztor pitét készít – majd erről kezdenek beszélgetni egy hölggyel. Akárhogy lapoztam a fejemben, nem emlékeztem rá, hogy valaha ettem-e ilyen ételt, de egyre jobban érdekelt, hogy mi is ez valójában, majd elolvastam egy csomó cikket és blogbejegyzést – majd szóltam életem párjának, hogy ez lesz a vasárnapi ebédünk… 🙂

Nos lássuk, hogy miként is készítettem el, mik is kellettek hozzá:

Elsőként készítettem egy jó nagy adag krumplipürét (kb 1 kb burgonya), amit jó sok vajjal és tejföllel tettem lággyá – majd egy kicsit félrehúztam, amikor kész lett a püré. (Ja és két tojás sárgája is kellett bele – gondolom azért, hogy az összesütés során jobban viselkedjen.)

Második etapként három répát pucoltam meg majd daraboltam fel. Két fej vöröshagyma és öt-hat gerezd fokhagymával szintén ezt tettem, majd mindhárom összetevő ment egy serpenyőbe, kevés olajon dinszteltem őket össze.

Amikor már jónak tűnt az alap, akkor érkezett az egy kilónyi darálthús – amiből a legjobb a marha vagy a bárány lenne, de nekem most csak sertés darált húsom volt – úgyhogy kompromisszumot kötöttem magammal. A mozsárba kakukkfüvet és rozmaringot szórtam, majd apróra törtem őket. Só és bors ment még a raguba a két fűszer mellett, majd hagytam, hogy a húsok szépen kifehéredjenek.

Amikor már látványra is „egyben” volt a ragu, akkor én paradicsomot daraboltam a serpenyőbe – de alapvetően lehet sűrített paradicsommal is dolgozni. Ezt követően három evőkanál liszt ment a cuccba, majd érkezett egy kevéske száraz vörösbor és worchester szósz – majd hagytam, hogy az ízek összeérjenek. A receptek mindegyike az összetevők közé sorolja a zöldborsót – úgyhogy most éppen ez érkezik.

Mire ide jutok, addigra kiderül, hogy a serpenyőm kicsi lesz… Két fém nyelű serpenyőnk van, persze én a kisebbel próbálkoztam – de mostanra kiderül, hogy a fehérrel kell folytatnom a főzést, a sütést. Átöntöm a cuccot, ez pont elég lesz… 🙂

Igen, ez az edény mélyebb – de kell is, mert most kell a ragu tetejére felkenni a korábban elkészített pürét. Egy cukrász spatulával szépen „bevakolom” a finom ragut – mert természetesen azért bőszen kóstolgatok, hogy tudjam, milyen lesz a végeredmény. A pürét kívülről befelé kenem fel, de bármennyire nagy az edény – egy kevéske krumplipüré azért kimarad.

A sütő már természetesen kellően forró, 200 C-os hőkeveréssel várja a pitémet. Tényleg fontos, hogy a serpenyő nyele tűzálló legyen, na meg az is, hogy legyen a kezünkön sütő kesztyű is – mert ellenkező esetben maradandó égési sérülés vár rád!

Eredetileg 35 percre terveztem a sütési időt, de nálam már 25 perc után szép aranybarna lett a püré teteje – úgyhogy nem vártam meg, hogy túlsüljön. Egy ilyen ragunak nagyon jót tud tenni, ha hagyjuk a sütés után pihenni – ezt be is tartom én is. Hogy milyen lett?

Nos baromi finom, nagyon laktató, …. olyan nagyon brit