Pak choi és kacsacomb leves
A tél betoppanásával egyre inkább vágyunk a jó sűrű, forró és tartalmas levesekre, így amikor kinyitottam a hűtőt, akkor a pak choi látványa nekem egyből egy levessé állt össze. Anyukám jártamban-keltemben a kezembe nyomott egy zacskónyi kacsacombot, hogy ha van kedvem, akkor csináljak belőle bármit – vagyis már meg is lett a leveshez a másik fontos összetevő, mert azért nálam hús nélkül nem sok étel van… 🙂
A két combot alaposan beirdaltam, sóztam és borsoztam. A koncepció az volt hogy a húsokat először alaposan megpörkölöm, lepirítom, majd addig főzöm őket, míg a csontról le nem jön a hús. Így is tettem, látjátok a képeken, hogy tényleg kapott egy klassz pörzsréteget a husi, majd ment a lábasba az újhagyma is, utána pedig felöntöttem a lábast vízzel.
Fűszerként a nagy kedvencemet vettem ismét elő, ez pedig a római kömény. Mellette érkezett gyömbér por, kevéske curry por, só és bors. Természetesen a fokhagyma sem maradhatott ki, a leves sűrűségét pedig paradicsom passata-val állítottam be – majd hagytam, hogy a hús tényleg felpuhuljon. Utána mehetett a répa és a pak choi is a levesbe – ennek a két zöldségnek már nem kellett olyan nagy hőkezelés…
A csontról a húsokat leszedegettem, kicsit fel is daraboltam, majd néhány friss levél pak choi-al még feldobtam a levest – aztán már csak tálalni kellett. Nem azért, mert én találtam ki és főztem le, de nagyon finom és tartalmas lett – egy ilyen levesért még pénzt is adnék … 🙂
