Pipacs Étterem – Eger-Almár

Nem vagyok étterem kritikus, nem is szeretnék az lenni, de vannak szituációk, amikor egy magamfajta gasztroblogger is meg szeretné osztani az élményeit az olvasóival – ilyen volt korábban a debreceni Ikon vagy a sarudi Sulyom éttermi látogatásunk, illetve az eddigi csúcs gasztró élményünk, a Széll Tamás vezette Stand éttermi élményünk, amely helyeken ízben, látványban is profizmusban is csúcsokat kaphattunk. /Csak csendben jegyzem meg, miután meglátogattuk a Stand éttermet és írtam róla, utána nemsokára Széll Tamás megkapta a második Michelin csillagját… 🙂 /

Nos a Pipacs étterem még nem büszkélkedhet ilyen nemzetközi sikerrel, de azt gondolom, nem is mindig ez számít, hanem a profizmus, a szakmai alázat, az ízek és látványok merész ötvözése, keveredése és a nemes anyagok használata – amiben most szombaton nekünk is részünk volt. Alapvetően egy családi ebédre fogaltam asztalt az Eger külterületi/zártkerti részén fekvő étterembe – ahol én még jó pár évvel ezelőtt értékbecslőként, ingatlanos szakemberként már jártam, persze akkor még nem volt itt étterem. A helyzet az, hogy mivel ismertem az ingatlant, így sokszor, amikor Szilvásváradra vagy arra a környékre mentem, mindig figyeltem, hogy mi is lesz ebből a faszerkezetű épületből – majd egyszer megláttam a pipacsos logót…

Tudni kell azt, hogy a Pipacs csütörtöktől vasárnapig van nyitva, de én szerdán bepróbálkoztam az asztalunk lefoglalásával – majd meglepetésemre a telefont maga a séf vette fel. Nagyon kedélyesen elbeszélgettünk, megbeszéltük a foglalást, és már ekkor éreztem, hogy egy igazán jó szombati nap elé nézünk kis családunkkal.

Reggel szembesültünk a ténnyel, hogy nem kicsit, hanem nagyon szakad az eső – de ez a tény érdemben semmit sem fog befolyásolni, egyszerűen csak olyan csúnyácska novemberi napnak nézett ki az idő. Gondoltam, hogy még reggel befoglalok egy 6 fős taxit a déli induláshoz, de az egri City Taxi diszpécser hölgye olyan pökhendi módon pattintott le a hívásom során – hogy percekig csak néztem ki a fejemből… Oké, értem én hogy van egy spécibb (?) kérésem, de ha nem is tud segíteni, akkor legalább ezt udvariasan tegye, ha már én is úgy beszélek vele. Sebaj, van azért még más szolgáltató is – aki egyből intézkedik, délben pedig ott is a taxi a ház előtt.

Külső, homlokzati fotót most nem tudok feltenni, mert oda- és hazamenet is olyan szinten esett, hogy ezt elengedtem, de itt rá tudtok majd nézni egy-két netes fotóra illetve a térképre…

Maga az étterem nem nagy, de nagyon hangulatos, világos. Érkezésünkkor majdnem minden asztalnál ülnek – tényleg jó ötlet volt foglalni, mert később tapasztaljuk, hogy aki rezerváció nélkül érkezik, annak sajna nem lesz asztala. Azt gondolom, ez már jelzi, hogy séf úr és csapata jó irányba halad, mert egyre többen megismerik ezt a helyet.

Apu egy korsó sörben gondolkodik, mi többiek egy gyöngyöstarjáni fehér borra tesszük a voksunkat ( Benedek pince ) a rendelésénél – és nagyon jól döntünk, mert ez a bor igencsak illett a kiválasztott ételekhez.

Természetesen nem fogom végig írni, hogy ki mit evett – de őszintén nem volt egyszerű a választás. ( Íme az Étlap ) Ami fantasztikus volt az például az egyik előétel, a Keleméri bárány rilettes hízott libamájjal, amiből többen is lopkodtunk Ádám fiamtól, mert annyira bejött nekünk. Aki gyakrabban látogat a blogomra, az tudhatja, hogy az egyik nagy kedvencem a leves, pláne ha az egy tartalmas, karakteres, izgalmas ízvilágú. Nos itt ilyen levesek voltak (többek között bárányból és kacsából ), de a kiváló alapanyagok mellett ott voltak a házias ízek is, amiket a séf feltehetően korszerű technológiai megoldásokkal ötvözött.

A főételek szintén széles palettán mozogtak, de fontos elem az étterem kínálatában a saját farmjukon tenyésztett (Keleméri) bárányok, birkák húsa, amik még azokat is meggyőzheti, akik esetleg idegenkednének egy hagyományos birkapörkölttől vagy báránysülttől.

Én már korábban is olvastam, hogy a kínálatban szoktak lenni vadhúsok is, úgyhogy most szarvasgerincre szavaztam, amihez borókás bikavér szószt tálaltak. Annyi hibát azért elkövettem, hogy steak burgonyát kértem köretnek, ami a maga nemében nagyon finom volt, de így utólag inkább egy burgonyapürével vagy zöldségekkel kérném ezt a fogást. Anyukám egy különleges pacalt kért, Ádám fiamnak pedig keleméri csirkemelleket kértünk – és őszintén, senki sem csalódott. A látvány, az ízek, a mártások és az ötletek fantasztikusak – csak ajánlani tudom az összes, általunk rendelt fogást (igen, mindenkitől lopkodtam egy-egy falatot).

Alapvetően nem vagyok egy nagy desszert fogyasztó, de a főfogás után most én is kivételt tettem, Ádám fiamnak pedig mindig szoktunk valami édességet rendelni – amit most sem bántunk meg…

A házigazdánk, a séf úr ( Nagy Attila ) az ebéd elején és a végén is megtisztelte az asztalunkat ( de persze nem csak a miénket, hanem a többi vendégét is ), ami őszintén szép gesztus szerintünk egy ilyen családias, de mégis nívós étteremben.

Nos mit is mondhatnék zárszóként? Természetesen azt, hogy csak ajánlani tudom Önöknek, Nektek ezt a nagyszerű helyet, amely számomra azért is nagyon fontos, mert így már nem csak az egri Macok, és nem csak a sarudi Sulyom fémjelzi a Heves megyei gasztró fejlődését, hanem immáron az almári Pipacs is… Gratulálok a séfnek és a csapatnak, mi biztos fogunk még vendégként érkezni ide.

ui: Ez nem egy fizetett promóció, az elfogyasztott ételekért természetesen fizettünk, a poszt minden érdektől mentesen íródott 🙂