HúsételekKedvenceim

Tarte flambée – Flammkuchen, avagy elzászi hagymalepény

A Flammekueche vagy a Tarte flambée Elzász (a keleti francia tartomány) és a német nyelvű Mosel, Baden és Pfalz régió specialitása. Nagyon vékonyra kinyújtott, téglalap vagy ovális formájú kenyértésztából áll, amelyet fromage blanc-al ( „fehér sajt”, vagyis a túró és a joghurt közötti tejtermék) és/vagy crème fraîche-el ( kvázi francia tejföl ) és vékonyra szeletelt hagymával és füstölt császárhússal pakolnak meg.

Mi ezt az ételt és az élményt Kézi barátoméknak köszönhetjük, ugyanis a nyár folyamán a svájci kirándulásunk egyik etapja a franciaországi Colmar-ba vezetett, ahol ez az étel a helyi gasztronómia kikerülhetetlen eleme, amit természetesen mi is megkóstoltunk ott az egyik teraszon…

Az íz és a hely hangulata most arra ösztökélt engem, hogy ezt az ételt itthon is ki kellett próbálnom – úgyhogy elolvastam egy csomó szakirodalmat, megnéztem jó pár receptet, majd nekiálltam Tarte flabée-t sütni a saját konyhánkban.

Hozzávalók a tésztához:

  • 250 g liszt
  • 25 ml oliva olaj
  • 1 kk só
  • 180-200 ml víz

A lisztet kimérem, majd kb a felét egy keverőtába öntöm. 1 dl vizet öntök a lisztre, majd a konyhai robotgépben kb 4-5 percig a tészta alapját összedolgozom, majd a kis tészta gombócot fél óráig pihentetem.

A fél óra elteltével a keverőtálba szórom a maradék lisztet, öntök rá közel egy deci vizet, oliva olajat és sózom az alapot. Érkezik most a pihentetett tészta gombóc is, majd ezt a kombót szintén géppel összedolgozom. A kész tésztát ismét lélegző fóliába csavarom, majd most egy órát hagyom pihenni.

Míg a tészta pihen, addig előkészítem a feltéteket, ami az én esetemben az alábbiak voltak:

  • vékonyra vágott bacon
  • vékonyra szeletelt fehér hagyma
  • juhtúró
  • tejföl
  • reszelt gouda sajt

Ahogy letelik a tészta pihenési ideje már az éhségünk is megérkezik, úgyhogy most már haladni kell. Behozom a teraszunkról a pizza sütő kövemet, amit be is csúsztatok a sütőbe, majd feltekerem őkelmét max fokozatra, 300 C-ra. A tésztát még kézzel áthajtogatom egy kicsit, négy félbe vágom, majd szépen kinyújtogatom egyesével őket. Tejföllel kenem meg a felületet, jön rá a juhtúró és a darabolt bacon, a hagyma és a sajt is – majd irány a sütő.

Ahogy készülnek a lepények, úgy forrón kezdjük el őket enni, mit enni, falni – az íz pedig hozza is az elvártakat. A tészta kellően ropogós, nagyon vékony és nagyon finom is – a feltétek pedig szuper élményt nyújtanak. Kicsit most is ott lehetünk ebben a gyönyörű, középkori városkában, majszoljuk az elzászi lepényeket, amíg teli nem leszünk.