Olaszország – Puglia – a csizma sarka (Vendégposzt #3)

Puglia, a hajdan volt hadszíntér, a 17.sz-ban a 4,5 millió birka otthona, most a több mint 60 millió olajfa hazája. Elképesztő és varázslatos. Annyira lokálpatrióta, hogy ami több mint 100km-re nő, vagy terem az már szinte nem is kapható. Ha Puglia, akkor Primitivo.

…az ám, de ez nem ennyire egyszerű. Betérek az első borászatba, Locorotondoban, ahol, azzal fogadnak, hogy a régió a fehér borairól nevezetes. Micsoda? No és hol a Nero di Troia, kérdezem? Az itt nincs, csak a messze északon, ami alig 200 km-t és Puglia északi megyéit jelenti. Sebaj, azért Primitovo ugye, az van? Vaan, persze mondják, de a legjobb Manduriaban (kb 50km). Azért megnyugszom, mert van itt a régióban is jóféle vörös, Noci-ban például Negroamaro és Primitivo is. Pugliát megyéről, megyére kell megismerni, ez a rövid 10 nap csak a felszínt horzsolta, mind a borok, mind az étkek terén. Az étek, amit ural a friss zöldség, a kiadós mennyiségű olívaolaj, no és a jó fajta kenyerek szinte végtelen sora. Az biztos, hogy a pugliai kenyér és olaj házassága a mennyben köttetett.

Meglátogatott városok: Bitonto – Ostuni – Locorotondo – Alberobello – Altamura – Martina Franca (ahol véletlenül éppen Angelina Jolie új filmje, a „Vér nélkül” néhány jelenetének forgatása zajlott) – Brindisi – Lecce – Otranto – Punta Palascia (vagy, Otrantói-fok világítótornya, Olaszország legkeletibb pontja) – Manduria – Taranto – Gallipoli – Santa Maria di Leuca, a csizma sarka, Olaszország legdélebbi pontja. Persze a tengerpart gyöngyszemei Mola di Bari – Monopoli – Polignano a Mare –Cozze, mert hol máshol kellene kagylót enni, ha nem itt és tovább dél felé az Adria mentén, Torre dell’ Orso (ahol szintén találkozhatunk „két nőver” sziklával) és ahol homokos strandok és tengeri sün fogások várnak.