HúsételekKedvenceim

Francesinha – egy különleges portugál, portói étel immáron a saját otthonukban

Ezt az ételt többször, több étteremben is kóstoltuk a nyári portugál nyaralásunk alkalmával, de most vasárnap jött hozzánk Arcsi barátom, akivel anno együtt kóstoltunk ezt a finomságot – úgyhogy azt találtam ki, hogy meglepem a barátomat egy ilyen ebéddel.
Erről az ételről azt kell tudni, hogy ennek is van sok száz verziója, magát a mártást és a “szendvics” részt is sokféle módon készítik el a chef-ek vagy a háziasszonyok, amiről én is megnéztem egy rakat videót, elolvastam egy csomó receptet. A végén felépítettem én is a saját Francesinha receptemet, ami leginkább a portói I. Lajos híd felső partján álló étterem ízvilágát tükrözte számomra – úgyhogy nálam kb ez lesz az etalon.

De azért beszéljünk arról, hogy mi is ez az étel igaziból. Nos alapvetően egy melegszendvics, amiben többféle hús is van, amiből természetesen nem hiányozhat az olvadó sajt sem. A szendvics tetejére – az olvadt sajt fölé – pakolni kell egy tükörtojást is, majd ezt a tornyot nyakon kell önteni egy sörös sajtmártással, a tálaláskor pedig ott kell lenni a frissen sült burgonyáknak is a tányéron. Na nem egy kímélő, könnyed kaja – de erre legalább szuperül lehet inni portói bort vagy egy jéghideg sört, az biztos.

Nos jöjjön a recipe:

Hozzávalók a mártáshoz:

  • 1/2-1 fej hagyma
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 3 babérlevél
  • só, bors és chili
  • 1 doboz hámozott paradicsom
  • kevéske alaplé vagy 1 húsleves kocka
  • 1-1,5 ek étkezési keményítő
  • tej
  • sör és esetleg portói bor
  • reszelt sajt

A hagymát és fokhagymát egy serpenyőben megdinszteljük, majd dobunk rá babér levelet és ráöntjük a hámozott paradicsom konzervet. Az alapba belemorzsolunk egy húsleves kockát – de aki nagyon igényes, az egy kevéske alaplével dolgozzon. Hagyjuk rotyogni a cuccot, majd jöhet a sör, a só, a bors és a chili.

Amikor az ízek már kezdenek összeállni, akkor egy tálkában összekeverünk keményítőt és tejet, majd ezt a kombót ráöntjük az alapra, és hagyjuk hogy egy kicsit sűrűsödjön a mártás. Kicsit később a babér leveleket kiszedjük a léből, reszelünk még sajtot a mártásba, majd egy kézi mixerrel simára dolgozzuk az egészet.

Hozzávalók a szendvicsekhez:

  • toast kenyér
  • sertés karaj
  • kevéske liszt
  • debreceni páros vagy valami sütni való kolbász
  • sonka szeletek
  • sajt szeletek
  • tojás
  • fagyasztott krumpli

Elsőként a karajt szeleteljük fel, klopfoljuk és sózzuk a húsokat. A vékonyka szeleteket lisztben kicsit megforgatjuk, majd egy serpenyőben kisütjük mindet. Nem kell őket kiszárítani, a lényeg az, hogy szépen pirultak, de azért puhák legyenek. A debreceni kolbászokat szépen bevagdossuk, majd őket is elősütjük. Ha kész vannak, akkor hosszában felcsíkozzuk a kolbászokat, majd szendvicsenként egy- egy tükörtojást is készítünk. A toast kenyereket (szendvicsenként 2-2) megpirítjuk.

Begyújtjuk a sütőt, én 150 C- ra állítottam be a hőfokot. A tepsibe fektetek sütőpapírt, amire 1-1 pirítóst teszek. A kenyérkékre pakolunk ízlés szerint sonka szeleteket, majd erre kerül a sült karaj szelet. Most érkezik egy szelet cheddar sajt, amire mehet kb 2-3 csík elősütött kolbász is. Ha ezzel megvagyunk, akkor érkezik a második szelet pirított toast kenyér, amire egy vagy két szelet cheddar jöhet még.

Gyakorlatilag majdnem kész a szenyó, most pedig be kell őket tenni a sütőbe. Addig maradjanak benn, amíg a sajt klasszul el nem kezd elolvadni, amíg királyul olvad a szendvicseken a cheddar. Egy pillanatra kinyitjuk a sütőt, a tükörtojásokat még rádobjuk a szenyók tetejére, de ez csak azért kell, hogy kicsit ők is átmelegedjenek.

Miközben a sütőben a szendvicsek szülnek, aközben kisütjük a fagyasztott burgonyákat, majd szép lassan készülünk is a tálalásra.

A tányér közepére pakoljuk a kész szendvicset, körbe pakoljuk frissen sült burgonyával, majd a szenyókat leöntjük a mártással. Most már csak arra van szükség, hogy öntsük egy- egy pohár bort ( vagy sört), majd élvezzük az ízeket és nézzük a hömpölygő tömeget, hogy járkál fel és alá a híres hídon…. Ja, már nem is Portóban vagyunk, hanem itthon…. 🙂 Sebaj, megyünk mi még oda, ugye Arcsi?