Csicseriborsós, mogyorós sertés curry
Szombat délelőtt Esztikémmel beosztjuk a konyhai teendőket. Ő levest főz, én vállalom a főételt – de azért mindketten bele-bele szólunk a másik főzésébe… 🙂 Én megint egy kellően pikáns, mondhatni csípős ízvilágot tervezek az asztalra tenni – amihez az indiai konyha mindig jó választás lehet. Nem fogok tételes és konkrét receptet írni, mert hasonlót már úgyis publikáltam a blogon, úgyhogy tessék csak keresgélni… 🙂
Tehát nézzük, milyen műveletek kellenek. Két fej hagymát megtisztítunk, majd nagyobb darabokra vágunk. Én most sertés combból dolgoztam, amiket nem túl nagy, de nagyjából egyenletes kockákra vágtam fel. A húst sóztam, a hagymát elkezdtem dinsztelni. A serpenyőbe, a hagymákra rögtön szórtam is alap fűszereket: gyömbér port, fokhagyma port és római köményt – amiket így kicsit át is pirítottam. Amikor a konyha és a ház már teli volt a fűszerek illatával, akkor érkeztek a besózott húskockák, amiket szintén egy kicsit lekepattam.
Egy baráti házaspár hozott nekünk Indiából egy csípős curry port, a szekrényből vettem ki szintén erős madras curry keveréket, na meg érkezett görög széna is a húsokra – vagyis megalapoztam a főételünk ízvilágát. Öntöttem egy kevéske vizet a kombó alá, majd fedő alatt hagytam, hogy az ízek és illatok dolgozzanak, a hús pedig puhuljon. Az egyik kóstolás során még dobtam a rotyogó alapba falkarikázott póréhagymát is – gondoltam, ettől is teltebb lesz az ízvilág.
Amikor a már sokadik kóstolásnál azt éreztem hogy puhul a hús, de még azért nincs kész – akkor darabolt, hámozott paradicsom konzervet bontottam, majd a tartalma ment az alapba egy maréknyi tört, de nem sózott mogyoró kíséretében. Tíz-tizenöt perc múlva érkezett egy doboznyi előfőzött csicseri borsó is. Megint hagytam, hogy fedő alatt puhuljon a ragu – közben megfőztem a rizst is.
Egy kisebb lábasba szárazon elkezdtem pirítani a rizst, majd amikor már szinte barnultak a szemek, akkor 2,5 szeres vízmennyiséget öntöttem a szemekre. Kissé zajos ilyenkor a mutatvány, de hamar lecsendesedik a lábaska beltartalma. Kevéske őrölt szerecsendiót, ugyanennyi őrölt fahéjat és kicsivel több gyömbér port szórtam a rizsre, majd fedő alatt hagytam, hogy a vízmennyiség felforrjon. Amikor ezt elértem, akkor levettem takarékra a lángot, majd addig hagytam így, amíg az összes vizet nem szívta fel a rizs. Amikor eltűnt a víz, akkor lekapcsoltam a lángot – és hagytam, hogy fedő alatt még pihenjen a cucc. Ja el ne felejtsem, közben azért sóztam is… 🙂
Közben a ragu, a curry nagyjából el is készült – már csak egy fél doboznyi kókusz tej hiányzik a végső állapot eléréséhez – és már tálalunk is.
Sietni kell, mert a szűk baráti kör vár bennünket a Dobó téren, ahol betartva a távolságtartás szabályait iszunk egy-két forraltbort az utcán – hogy legalább úgy érezzük, mintha minden rendben lenne ebben az őrült világban.
