Indulás Pueblába

IMG 7126

Kedd reggel van, megrendeltük a portán a taxit, kimegyünk a reptérre és reméljük átvesszük a kiskocsit. Addig van egy kis időm, Eszti pakolgat – én pedig még mesélek egy-két dolgot a városról.

Nos két nap alatt lehetetlen bármi karakteres véleményt kialakítani erről a metropoliszról – de valami azért csak körvonalazódik bennünk. Egy biztos, nagyon sajnáltuk volna, ha nem jövünk ide el, de szerintem Mexikó igazi arca nem ez lehet. Az elkövetkező napok ezeket a kérdéseket majd megválaszolják, de azért nézzük a város előnyeit és hátrányait.

IMG 6967

Vágólap01

IMG 7019

IMG 7033

IMG 7035

IMG 7095

IMG 7116

Előnyök:

  • Egy igazi világváros, nyüzsgő, színes – az építészete a moderntől a hagyományosig terjed, rengeteg a látnivaló
  • Nagyon sok a múzeum, a kiállító hely
  • Kiterjedt metróhálózata van
  • Tök jó gyűjtő kártyát lehet venni, ami digitálisan fel is tölthető még pénzzel – és így sokkal olcsóbb is az utazás ( 6 peso/út )
  • A belvárosban és a turisták által látogatott helyek biztonságosnak nevezhetők, mert iszonyú sok rendőr van mindenhol.
  • Az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek. Ott hagyják a barátjukat, akikkel beszélgetnek – csak hogy útba igazítsanak. Megveszik a buszbérletünket ( három vadidegen is segít nekünk, egyeztetnek egymással – majd finoman az aprónkat azért elteszik ) – és amikor megtudják, hogy milyen messziről eljöttünk hozzájuk, akkor nagyon büszkék
  • A mexikóvárosi vasárnapok. Az, hogy egy ilyen méretű város megengedheti magának, hogy sugárutakat zárjanak le csak azért, hogy a lakosok biciklizzenek, fussanak, kutyát sétáltassanak – az egy nagyon jó hely.
  • Nagyon szimpatikus a szintén vasárnapi családi együttlétek intézménye, mert jó látni azt, hogy apu, anyu és a gyerekek együtt tudnak örülni – egymásnak. Mi szintén így éljük az életünket – de a meglátásom szerint sok család nem így van ezzel

Hátrányok:

  • Iszonyú nagy. Ahogy az egyik bejegyzésben is írtam, itt egy-egy háztömb sok száz méter, talán egy kilométer is megvan – szélesek az utak és járdák, így ha A-ból B-be akarsz átjutni, akkor jócskán fel kell kötnöd a gatyát
  • A múzeumok és a kiállító helyek elsősorban a mexikóiaknak készült – nagyon kevés dolog szól a turistákról. A feliratok java része spanyolul van, elvétve található angol leírás – a többi nyelvről már nem is beszélve ( olasz, francia, német,…)
  • A metró eléggé lepukkant, iszonyú zsúfolt. Van olyan szakasz, ahol a hölgyeknek külön elkerített részük van a felszállásra ( külön fülkében utazhatnak), mert a pasis fülkékben már durva lenne a kontakt…
  • A buszos közlekedésről már szintén írtam, de a véleményem azóta sem változott. Tök jó buszok futnak ( pl emeletes ), de hogy mikor jön – azt senki sem tudja. Van, hogy egymás után jön vagy négy, utána meg semmi.
  • Mindenhol sorban kell állni, amit a helyiek tök türelmesen csinálnak – de nekünk néha ijesztő
  • Az épületeik messziről szépek, azonban ha a közelben vagy, akkor kiderül, hogy már kicsit lepukkantak, lógnak mindenhol a vezetékek – szóval láttak már szebb napokat is
  • A többség a hivatalokban, taxikban, buszokon kb annyit beszél angolul mint mi, ami sajna elég kevés. Értem hogy a spanyol az egyik legbeszéltebb világ nyelv – de azért angolul is beszélnek még a világban egy páran
  • Óriási kontrasztok vannak a tehetősek és a szegények között. Szegényből padig sok van.
  • Szürkület után elindul a “zombi” sereg, a drogosok, a kéregetők – még a belvárosban is. Hogy egy kintebbi területen mi lehet, azt el sem tudjuk képzelni.
  • Sokkal több utcai árusra számítottunk, egy csomószor már szó szerint az éhséggel kellett küzdeni – pedig azt hittem léptem-nyomon taco-árusokba fogunk ütközni. Ahogy láttátok találtunk klassz helyeket – de nem volt olyan egyszerű.
  • A csapvízből inni nem szabad, fogat mosni sem. Ezt iszonyú nehéz megszokni – és nem is jó.
  • Higiénia. Gyakorlatilag folyamatos para az, hogy hol és mit ehetsz. Rengeteg helyen látod a fertőtlenítő szert, amivel megtörölheted a kezed, de ha a konyhás ezt nem tette meg – akkor már tök mindegy. Mi azt az elvet próbáljuk betartani, hogy lehetőleg frissen sütött cuccot kóstoljunk – de ez nem mindig megoldható. Ilyenkor jön az ima, mert az hátha segít ( na meg a teuqilla )

IMG 7099

IMG 7109

IMG 7112

IMG 7125

IMG 6952

….

Reggeli után megjött a taxi, viszonylag gyorsan ki is értünk a reptérre – pedig azt hittem, hogy nagy dugó lesz. A sofőrünk egy szót sem beszélt angolul, így nagy dumcsizás nem volt az autóban. Érdekesek egyébként ezek az autók – egy csomó régi, levetett amerikai ( mármint USA ) kisbusz és személyautót állítottak be taxinak – amik belülről már szinte múzeumi hangulatot tükröznek. A srácnak próbáltuk elmagyarázni, hogy a reptéren az érkezési oldalra vigyen bennünket, de sajna ez nem jött össze – de sebaj, mert örült, hogy két amerikait fuvarozhatott. Mondtuk, hogy Európából jöttünk, de szerintem még mindig meg van győződve róla, hogy gringók vagyunk. 200 pesó volt a fuvar ( amikor érkeztünk akkor 300 felett fizettünk… )

Az autókölcsönzés viszonylag flottul ment, bár amikor meglátták, hogy hány bőröndünk van – akkor hümmögtek, hogy kicsi lesz nekünk ez az autó. Bezzeg tegnap még az volt az infó, hogy nincs is több kocsijuk. Sebaj, a papírokat elintéztük, egy kicsit itt is lehúztak bennünket – de ez úgyis benne volt a pakliban. Az autó tényleg kicsi – viszont nem gyors. Most vagy a három bőrönd és a mi két fenekünk terhelte le szegényt, vagy csak lusta őkelme – de néha nógatnom kellett ezt a kis csodát.

IMG 20180306 121936

A városból való kijövetel nem volt olyan rémes, mint amire számítottam – de valószínű kellő tapasztalat volt az első néhány nap a számunkra. Tényleg mennek mint a meszes, nincs irányjelzés, simán a belső sávból megpróbálnak lefordulni jobbra – és tényleg az erő elv működik az utakon, de nagyjából kordában lehet őket tartani. Na figyelni azért kell, az biztos. A városból kivezető 2 x 3 sávos autópálya először zsúfolt volt, majd ahogy mentünk kintebb, úgy mérséklődött a terhelés. A város maga ijesztő. Ezeken a részeken érződik a mérhetetlen szegénység és kilátástalanság – ha itt lerobbanunk vagy defektet kapunk, akkor nekünk végünk. Látjátok, ötven évesen is kell az adrenalin. 🙂

Viccet félretéve – ez nagyon más, mint amit a belvárosban láttunk. Egyszerű vakolatlan kis kocka házak állnak egymás hegyén-hátán, olyan mintha valaki részegen a LEGO kockákat egy másra pakolgatta volna. A belső utcák, sikátorok porosak, retkesek – az emberek pedig szemmel láthatóan szegények. Maga Mexikóváros nem is tudom hány kilométeren keresztül tartott, több dombon is átfutott az autópálya, de amíg a szem ellátott, végig házak álltak. Ismét jelzem, 21 millió ember…

20180306 113922

20180306 114109(0)

Kiérve a városból elkezdett emelkedni a sztráda, aminek a mi kis kocsink annyira nem örült – de csak megoldotta. Ezen a szakaszon már rengeteg csőrös, igazi régi kamion rótta a kilométereket – a belső sávban pedig néhány jobb módú suhant a menő autójával. Egy benzinkútnál meg mertünk állni – volt egy pár zsaru is ott – vettünk ásványvizet, pisiltünk. Igazi mexikói hangulat és zene szólt – de suhantunk is tovább.

IMG 20180306 122516

IMG 20180306 122511

Az autópálya egy-egy szakaszán olyan pihenők vannak, ahol az helyi kamionosok meg-meg állnak – és ahol mi akkor sem mernénk, ha fizetnének érte. Olyan bádogváros, viskó jellegű földszintes épületek, melyek előtt terasz van – és ahol az asszonyok sütnek-főznek a megfáradt vándornak. Mondom eszem ágában sem lenne megállni, mert ijesztő.

Aztán minden hiba nélkül megérkeztünk Pueblába, majd becsekkoltunk a barátainkhoz – és elkezdtük az otthoni és az itteni eseményeket kidumálni. Ma így egy kicsit lazulósabb nap volt, de nem is ártott egy kicsit, hogy ülepedjenek az emlékek. A házigazdánk készített nekünk egy igazi házias csirke tacot, pikánsan csípős quacamole-t, amihez természetesen még ott volt salsa szósz is, illetve kaptunk egy banánnal és nutellával töltött tortilla finomságot, amit ki kell sütni – és ami fantasztikusan finom volt. A desszert neve chimichanga – és ami nem teljesen mexikói, hanem spanyol – de ez semmit sem vesz le az érdemeiből. Este még fertőtlenítgettük magunkat teuqillával, majd 11 felé elhúztunk aludni.

Holnap jövök, a Nektek már ma. ( Vagy fordítva? )

ui: A lányok az irodából jelezték, hogy “toljak” több képet, de a mai nap nem a fotózásról szólt, úgyhogy mára csak ennyi lesz – de ígérem, lesz még sok-sok érdekes fénykép a napokban. Ok?

Vélemény, hozzászólás?