Prágai gasztró- és sörtúra III.

Prágai gasztró- és sörtúra III.

2013.11.04 010.jpg
A harmadik nap már kicsit egy fáradtabban indul, azért a két napi séta-légzés már az én koromban sok – vagy csak az a baj, hogy mindig kocsival megyek mindenhova? Szóval lustulunk, reggel hozok a szemben lévő vietnámi tesóktól helyi virslit és sajtos kifliket, reggelizünk – majd irány a 22-es vilinger.

A mai program a prágai vár, a Hradzsin. Az idő már nagyon tré, esik az eső, nyálkás, igazi őszi novemberi hangulat van. De nem nekünk – mi élvezzük, hogy együtt vagyunk, hogy szép helyekre mehetünk. Beérkezve a vár lenyűgöző, a srácok nagyon élvezik – csak annyi ember van, hogy lépni alig lehet. A belvárosi forgatag ehhez képest semmi, itt gyakorlatilag több száz csoport és idegenvezető keresztezi folyamatosan egymást – mi alig tudjuk együtt tartani a családot.

2013.11.04 013.jpg

Első helyszín a Szent Vitus Székesegyház, sodródunk a tömeggel – de egyre jobban érezzük, hogy ez nem nekünk való – na nem a hely, hanem a tömeg elviselhetetlen. Gyönyörű az épület kívül és belül, Eszter megtartja a szokásos felolvasó estjét, majd megyünk tovább. Nem ragozom, sétálunk, nézünk és látunk, majd vonulunk le a tömeggel a városba. Közben már hergelik az ízlelő bimbóinkat mindenféle sült kolbászokkal, spirálisan sütött krumplikkal, főtt kukoricával – de mi most a sörözés templomába igyekszünk: irány az U’ Fleku.

2013.11.04 054.jpg

2013.11.04 062.jpg

2013.11.04 063.jpg

Nagyon kellemes emlék volt Eszternek és nekem, amikor először Prágában jártunk – és betértünk oda. Akkor a kerthelyiségben, a gesztenyefák lombjai alatt ittuk a helyi főzésű sört, ittuk a Beherovkát ( köszönet Neked Jan Beher ) – és élveztük a tangóharmonikást.  Ezekkel az előzményekkel vezetjük fel a srácoknak a helyet, na meg azzal, hogy egy több 500 éves sörfőzdét fogunk élvezni. Hát nem így lett… Az épület gyönyörű, bent egy régi vágású pincér fazon fogad, kérdi: eszünk is vagy csak sörözünk. Mi úgy döntünk, hogy nem itt fogunk ebédelni – úgyhogy emberünk jelzi az irányt – beterelnek a majdnem üres nagy terembe, mondjuk rögtön jönnek is a sörök, meg hoznák a Beherovkát is – de kezdjük érezni, hogy mi most a lúzer, lehúzásra érett turisták vagyunk. Hát azt ne már! Szintén jön egy közepes méretű magyar csapat, leülnek, tanakodnak, felállnak, elmennek – majd csak visszajönnek – de ők sem feldobódottak. Mondhatom reálisan – ez egy lehúzós, szar hely. Megisszuk a sört – ami nagyon finom – és húzunk is innen. Még kinézünk a kerthelyiségbe ( még így üresen is hangulatos ), de azt hiszem megfogadjuk – egy jó darabig nem jövünk ide többet…

2013.11.04 064.jpg

2013.11.04 069.jpg

2013.11.04 077.jpg

Mivel éhesek lettünk az erős sörtől, ezért megyünk vagy 100 métert, majd betérünk egy nekünk való kiskocsmába: Hospoda U Nováka ( http://www.lunchtime.cz/u-novaka  ). Itt nem a gasztró csúcsát lőttük be magunknak, gyakorlatilag sörkorcsolyákat, sült krumplikat rendelünk – na meg a jó Gambrinus söröket világos és sötét változatban. Trécselgetünk, pihenünk, élvezzük a söröket és a kísérő ételeket – és nem bánjuk, hogy az U’ Flekut ott hagytuk.

2013.11.04 099.jpg

Délután az előző naphoz hasonlóan pihi a szálláson, majd este elmegyünk bowlig-ozni ( Bowling bar u Viktorky; http://bowling.uviktorky.cz  ), ahol nagyon jókat derülünk az üzletvezető csajon, aki olyan katonás és karakteres, mint Brünhilda, egy német háborús filmben. Nála nincs cicó, ha kikértél egy üveg sört ( Bernard Cerny – szuper sör, csatos üvegben ), és Te csak töltögeted a pohárba – hát Ő jön, szétosztja a poharakba, majd az üveget már viszi is. ( Na nehogy már ellopjuk az üvegeket ! ) De nagyon jót játszunk, jókat röhögünk, majd amikor kimegyünk, akkor kiderül hogy a szomszéd pályán játszó norvég/svéd csapat nem elment a helyről, csak kimentek az épület elé körbeadni a joint-ot. Mondom, bolond este volt. 

2013.10.04 031.jpg

A fiúk úgy döntöttek, hogy elég volt a knédliből és a cseh gasztronómiából, új utakra evezünk: simán pizzát szeretnének enni – úgyhogy a tegnap esti helyre visszatérünk, rengeteg és finom pizzával zárjuk a napot.

Reggel már rutinból megyek a vietnámi barátaimhoz, beszerzem a péksütiket, reggeli, kicsekkolás – majd a szakadó esőben indulás haza ( közben azért egy szatyornyi sört még vételezünk, hogy legyen otthon is ), majd a régi M7-es hangulatát idéző autópályán suhanunk haza.

Konklúzió: Prága szép és érdekes, árban és szolgáltatásban a helyén van, igazi jó családi és kiránduló hely – nekünk meg egyébként is az a fontos, hogy együtt lehessünk – és jókat röhögjünk, szépeket lássunk.

Még több blog, még több gasztró:

blogportal logo.jpg

És egy lájk, amit megkösszönnénk:

https://www.facebook.com/blogportal.hu 

Vélemény, hozzászólás?