Utazások / Élménybeszámolók

Puebla – az „Angyalok városa” napsütésben és záporban

IMG 7342

Gyönyörű, kora nyári napsütéseben indult a pueblai napunk, majd kettő óra körül leszakadt az ég, és olyan zápor alakult ki, hogy az étteremből még a személyzet is kifutott, megnézni hogy pattognak a jégszemek az úttesten. A klassz nyárias melegből így lett egy hűvöskés, borongósabb délután – ami azonban nem tudta a kedvünket szegni. Na de ne szaladjunk ennyire előre – ezt csak azért írtam le, hogy megmagyarázzam, miért is ez lett a poszt címe.

Kezdjük azzal a beszámolót, hogy milyenek voltak az első benyomásaink erről a városról. Szóval tegnap amikor beérkeztünk az autópályán a városba, az egyből feltűnt, hogy jobb állapotú és szebb, márkásabb autók suhantak el mellettünk – ellentétben Mexikóvárostól. Ahogy haladtunk tovább, egyre szebb és magasabb épületek mellett mentünk el – tehát kialakult bennünk, hogy „gazdagabb”, rendezettebb településre érkeztünk. Ez aztán a mai napon tovább erősödött, mert olyan környékeken jártunk, amely bármely európai nagyvárosban megállná a helyét.

IMG 7180

IMG 7185

A reggeli után egy hipermarketbe ugrottunk be, hogy némileg feltöltsük majd a konyhát alapanyagokkal – és elámultunk. Rá kellett jönni, hogy ez a város nem az a város, ahol tegnap voltunk – bár Mexikóvárosnak is biztos vannak részei – amik hasonlóan rendezettek. Szóval bevásároltunk, vettünk papayát, mangót, friss és ropogós péksütiket, megnéztük, hogy az üzleten belül hogy készítik a friss tortilla lapokat, láttunk kaktusz levelet, tengeri herkenytűket – szóval itt minden volt, amire egy háziasszony vagy a családja vágyik.

IMG 7190

IMG 7191

IMG 7192

IMG 7194

IMG 7196

IMG 7201

IMG 7202

IMG 7205

IMG 7208

Ezt követően beautóztunk a belvárosba. Az út már Puebla régebbi utcáin vezetett, ami némileg hasonlított Mexikóváros átlag utcáihoz is, de mégse volt annyira lepusztult, nem kaptunk volna sikító frászt, ha netalántán meg kellene állni. Itt is lógtak a vezetékek a házakról, a póznákról, itt is sütögették a taco-kat a kétes tisztaságú készségeikkel az asszonykák – de mégsem volt félelemérzet bennünk, amikor lelassítottunk az autóval.

IMG 7210

IMG 7214

A belvárosba megérkezve pedig mindkettőnkből az a mondat szaladt ki, hogy: Na ezt a Mexikót kerestük, végre megérkeztünk. A házak, az utcák, a terek olyan városias, de mexikói hangulatot árasztottak – és egyből jöttek az illatok is, ugyanis lépten-nyomon valami finomságot árultak. Szóval a tudatalattinkban valahogy ezt a várost hordoztuk magunkban – és most talán meg is találtuk.

IMG 7233

IMG 7247

IMG 7255

Pueblát hívják az Angyalok városának is, ugyanis amikor megalapította egy püspök, akkor álmában egy csapat angyalt látott leszállni. Első pueblai élményünk természetesen ennek az angyalszárnyak a stilizált meglátogatása volt, ami egy kisebb kézműves piac elején található.

IMG 7236

Innen pár száz méterre fekszik a Zócalo, a tényleges belváros és főtér, amely az épületeivel, a gyönyörű parkkal rögtön a szívünkbe zárta magát. Nem fogom leírni, hogy melyik épület mikor épült, ki volt a megálmodója – mert erre ott vannak az útikönyvek – elég csak annyit megjegyeznem, hogy a katedrálist nem szabad kihagyni, aztán enni kell a híres pueblai konyha remekeiből, inni kell egy-egy jófajta tequillát – majd pedig az egyik sarkon frissen sütött churrossal kell zárni a sort. Ami még fontos, az pedig a híres talaverai csempe, amelyeket egyesével, kézzel festettek – és amelyek az épületek külső homlokzatának a díszítését voltak hivatottak szolgálni, és amiket szép terrakotta tégla burkolatokkal is kombináltak. Nos ezek a házak és homlokzatok teszik olyan széppé ezt a belvárost, mint amilyen.

IMG 7229

IMG 7242

IMG 7261

IMG 7326

IMG 7327

IMG 7342

IMG 7273

IMG 7278

Miután egyszer körbesétáltuk a főteret és megnéztük a katedrálist, azután felültünk egy régies turista buszra, annak is az emeletére – és ezzel a kis csodával bejártuk a történelmi belvárost, majd felmentünk a város feletti dombon lévő citadellához, ahonnan csodálatos panoráma tárul a városra. Itt már sejtettük, hogy várható egy kis zápor is esetleg – de ezen mi meg se lepődünk, mert ahova mi megyünk – ott szinte mindig leszakad az ég. Annyi mázlink volt, hogy visszaértünk a városnézésből, beültünk egy étterembe – majd szó szerint leszakadt az ég. Mi a teraszról behúzódtunk az éttermi részbe, ettünk, ittunk – s mire végeztünk, addigra az ég is némileg kitisztult. Az ég kitisztult, de a hőmérséklet lejjebb is esett – de azért nem fagytunk halálra.

IMG 7263

IMG 7367

IMG 7369

IMG 7421

IMG 7470

IMG 7455

Azért néhány képpel azt is megosztom Veletek, hogy mit ettünk, mert azért ez csak egy gasztroblog, úgyhogy:

  • Gombaleves: Fehér húsleves jalapeno paprikával és gombával
  • Azték leves: Sült tortilla csíkok, darabolt csirke, avocado és friss sajt
  • Pipián Verde: Főtt csirkecomb zöld moléval
  • Taquitos de Cecina: Kukorica tortillába töltött sült marha csíkok quacamole-val

IMG 7448

IMG 7446

IMG 7469

IMG 7466

Ezt követően nyakunkba vettük a környékbeli utcákat, csatangoltunk le és fel, kávéztunk – majd szépen ránk is sötétedett. Hulla fáradtan hívtunk egy Uber-t, majd a gyönyörű kertvárosi lakóparkba fuvaroztattuk magunkat.

IMG 7477

IMG 7494

IMG 7579

IMG 7581

IMG 7595

IMG 7602

Csütörtökön már piramisokat nézünk, gyertek velünk holnap is.

Vélemény, hozzászólás?