Bloggerkedésem az elmúlt három év tükrében

img_20160207_105609.jpg

Napra pontosan három éve jött az ötlet, hogy amiket néha meg-meg főzök, azt le is fotózom, majd feltöltöm a netre. Nem azért, mert ezzel bármit is kezdeni szerettem volna, hanem csak úgy magamnak, a családnak akartam rögzíteni az ételeket, az ötleteket, a bénázásokat. A cél meg is valósult, de hál istennek egy kicsit túl is nőtt magán. Nem fogok senkit sem fárasztani hülye statisztikákkal – pedig én hiszek bennük -, hanem egy kicsit szeretnélek Benneteket a kulisszák mögé beengedni, ezzel is egy kicsit személyesebbé tenni a blogomat. Szóval most arról szól a poszt, hogy én hogyan készítem a blogot – ezzel ünnepelve az eltelt három évet.

A helyszín: Három fő helyszínen készülnek az ételeim. Az első és legfontosabb a családi konyhánk, ahol egy normál gáztűzhely, egy légkeveréses sütő – na meg egy csomó hasznos eszköz és gép segíti a sütés-főzést, mint minden családnál. Nem óriási a konyhánk, de Eszterrel együtt is jól elférünk, bár ha együtt főzünk, akkor már terelgetjük egymást – de én gyakrabban kerülök előnybe, mert én fotózok is. 🙂

A másik fontos helyszín a házunk terasza, ami a híres-hírhedt egri Szépasszony völgy egyik völgyére néz – aminek a panorámáját már egyszer-egyszer láthattatok is. A terasz sarkában áll a kedves Landmann grillem, ami még télen is használatban volt – vagyis nem csak nyáron grillezünk ám.

A harmadik helyszín a kétlaki életünk fontos eleme: Sarud. Egertől 50 km-re, a Tisza tó partján van ez klassz kis falu, ahol a központ közelében van egy házikónk, jó nagy kerttel, szőlő lugassal, szilvafával – és baromi jó fej szomszédokkal. Tavasztól késő őszig sokat megyünk ide, imádjuk a reggeli kakas kukorékolást, a kerti sütés-főzést, a tavat, a kerékpározásokat. Van egy saját magunk által épített tűzrakó helyünk, ahol szuper bográcsos vagy faszenes, grill ételek készülnek – amit aztán a szilvafa árnyékában fogyasztunk el. 

Az ételek: Aki gyakran járt már a blogomon, az tudhatja, hogy szeretek kísérletezgetni, kipróbálni ételeket – még akkor is, ha utána kapom a pofonokat, hogy ezt nem is így szokták csinálni. Nos ez azért is van, mert nem szeretek minden receptet végig olvasni – hanem látom, hogy milyen a végeredmény, majd megpróbálom a magam módján elkészíteni. Ettől függetlenül lefőzök néha teljes recepteket is, pláne olyan területeken, amik kicsit messzebb állnak még tőlem ( pl indiai ízek ). Én azt vallom, hogy legyünk az élet sok területén kreatívak – akik ismernek, azok tudják, hogy a korábbi és jelenlegi munkánkban is ez vezérel, vagyis szeretek új területeket felfedezni, szeretek “építeni”. Szóval így megy ez a konyhában is – de nem kell aggódni, annyi ötletem van, annyi irány áll még előttem, hogy nem lesz megállás… 🙂

A család, a barátok: Nagy családban élünk, van három nagyon klassz srácunk, meg ott van a klassz volt barátnőm, a nejem. Ők a legnagyobb kritikusaim – bár néha olyan nehéz kihúzni belőlük, hogy mit kellene máskor változtatni, de hát nem akarnak megbántani. A házunkban laknak a szüleim is, akik szintén nagy szurkolóim, tesztelőim – pláne az anyukám, akinél azért nagyon magas a szakmai szint, már csak azért is mert vérbeli háziasszony és korábbi vendéglátós vezető. A család tágabb részei a fiaim unokatesói, akikkel nagyon jókat szoktunk sörözgetni, grillezni – amire most is nagyon készülünk: a FesztEger kapcsán 10 ifjú titánt fogunk burgerekkel, pizzákkal és egyéb finomságokkal tömni… 🙂

Sok jó barátunk van, nagyon szeretnek hozzánk jönni, na meg mis is hozzájuk. Ha jó bor van, finomak a pálinkák, érdekesek a barátok – abból csak jó születhet. Imádunk fesztiválokra, koncertekre járni, ha időnk és pénzünk engedi, akkor éttermekbe is járunk – bár a létszám miatt nálunk ez kicsit húzósabb projekt szokott lenni.

Italok: A blogom olvasói gyakran láthatják, hogy a főzések során gyakran ott van egy-egy pohár rozé, vagy egy jéghideg sör – mert nekem mindig fontos a jó és minőségi ital is az étkezéshez. Azt vallom én is, hogy túl rövid ahhoz az élet, hogy sz@r borokat vagy söröket igyunk. Eleinte próbáltam a blogon minőségi kézműves söröket és nemes borokat promotálni, de sem idővel, sem zsetonnal sem győztem volna – így ezt a vonalat kicsit pihenő pályára engedtem. Egriként nagyon fontosnak tartom az igényes és minőségi borfogyasztást – nagyon sok egri borászt személyesen is jól ismerünk, sok borkóstolón vettünk már részt – de most is Tokajba készülünk a barátokkal, ahol együtt keresünk majd fel pincészeteket.

Külföld, utazások: Míg kisebbek voltak a srácok, addig velük utazgattunk nagyon sokat – manapság is megyünk együtt időnként, de már nekik is elindult az önálló életük, úgyhogy java részt Eszterrel utazgatunk, ha tehetjük. Imádjuk a saját magunk által szervezett városlátogatásokat – amikről az elmúlt három évben olvashattatok is a blogon. Arra törekszünk, hogy megismerjük az utca emberét, olyan helyekre is el szoktunk menni, ami a turista csapásiránytól távolabb esik. Arra mindig törekszünk, hogy a helyi piacokat is felkeressük, el-el megyünk a helyi éttermekbe, kifőzdékbe – amikből azután építkezni tudunk itthon.

Eger: Imádom ezt a várost, ami néha talán kicsit csendes, igazi kisvárosias “mindenkiismermindenkit” szintű – de nagyon szerethető. Ezer forintból a taxi szinte bárhova elvisz, de a házunktól a belváros is max 15 perc – gyalog… Sok jó étterem van a városban, egyre pezsgőbb a gasztronómiai élet, amiket olyan nevek fémjeleznek mint Macsinka János séf, vagy olyan helyek mint a Zuzmó, a Cortado ( amik az ország legjobb burgerezői között vannak ), vagy olyan éttermek mint a Zsálya, a Macok ( amelyek szintén a legjobb vidéki éttermek között szerepelnek ), de említhetném a házunktól 3 sarokra lévő Zöld Pecsét sörözőt is, ahol az ország legjobb kézműves söreit kínálják tök jó környezetben.

De sok és lelkes borász, vendéglátós, szállodás dolgozik azon, hogy a hozzánk érkező turista, legyen az hazai vagy külföldi máskor is visszatérjen. Sok küzdelem van azzal, hogy a Szépasszony völgy felnőjön a minőségi borfogyasztás szintjére – de itt még van mit dolgozni… Egyre több a jó és minőségi program, fesztivál – csak néhányat említve: FesztEger, Utcazenészek Versenye, Egri Csillag Fesztivál, Egri Bikavér Ünnep, Borszalon, stb. Most hétvégén például a street food-é és az Egri Csillag boroké a Dobó tér, úgyhogy gyertek ezerrel… 🙂

Fotózás: Értékbecslőként rengeteget fényképezek, de ott teljesen más szempontok szoktak vezérelni, mint a bloggerkedés során. Ott a szigorú tényeket kell dokumentálnom, míg itt az elkészítés fázisait és a végeredményt próbálom reálisan, de esztétikusan lefényképezni – persze arra is törekedve, hogy szinte az illat is átjöjjön a képeken. Sohasem tanultam fotózni, már többször is el akartam menni tanfolyamra – de a meló, a srácok, a blog mellet ez már nem fér bele. Próbálok autodidakta módon ellesni finomságokat másoktól, folyamatosan építgetem a mini stúdiómat – de csak DIY módon.

Tomi fiam média szakra jár az egyetemen, így a videózás terén vele kooperálok, bár volt olyan videó, amit én forgattam és vágtam – de be kell látnom, hogy az Ő látásmódja nagyon jó és előremutató. Talán ez a vonal is erősödni fog, bár azt hozzá kell tenni, hogy sokkal melósabb is.

Partnerek: Nagyon jó érzés az, ha a mai anyagias világban az ember mellé állnak partnerként cégek vagy magánszemélyek – és ez nem pénzről, nem szponzorációról, hanem tényleg partneri viszonyról szól. Azt hiszem, hogy azzal amit mi csinálunk, vagyis hogy egy kicsit kiteregetjük a hétköznapjainkat a nagyérdemű felé, az sok munkával és anyagi ráfordítással is jár – úgyhogy jól esik, ha ezt valakik meglátják, és segítik a projektet. A jó ebben az, hogy mindkét félnek kötetlen és független, egyszerűen egy pozitív célról szól – például arról, hogy terjesszük el az országban azt, hogy milyen jó a családdal vagy a barátokkal együtt grillezni, barbecue-zni, vagy milyen jó az, amikor a srácaiddal és a haverjaival együtt gyúrtok pizzát, majd együtt sütitek ki. 

A visszajelzés: Mindig a legelső visszajelzés az, hogy mennyien olvassák el a posztot. Persze ha az Index2-re vagy az Index főoldalra kikerül a cikk, akkor nagyot ugrik a számláló – ami az én esetemben hál istennek gyakran így van, vagyis nagyon sok cikkem ott is olvasható. Nagyon furcsa és zavarba ejtő érzés az, amikor a Sparban vagy az utcán, egyéb helyen megállítanak – elsősorban hölgyek – és elújságolják, hogy melyik ételemet készítették el. Ehhez még nem tudtam igaziból hozzászokni, de a Hírlap-os cikk után is voltak érdekes reakciók olyanoktól, akik nem is tudták, hogy mi a hobby-m. Az egyik legszimpatikusabb olvasóm arról írt egyszer, hogy a pasija full húsevő, míg ő vega, de a receptjeim elkészítése után lassan már Ő is átáll a mi oldalunkra… 🙂

A jövő: Részint sodródok az árral, részint irányítom is azt. A múltkori Heves Megyei Hírlap-os cikk után talán lesz folytatás is az írott sajtóban, de kaptam már felkérést komolyabb konyhai főzésre is – de tudom, hogy mindenki maradjon a kaptafánál, vagyis étteremben főzzenek a profik – én pedig maradok lelkes amatőr. Próbálok minőségi alapanyagokat beszerezni, ami egy kelet magyarországi kisvárosban nem is olyan könnyű dolog – lásd például az érlelt marhahúsokat, a halakat vagy a bárány húsokat, de mindig a remény hal meg utoljára… 🙂

Ami nagyon izgat, az a smokerezés, a klasszik bbq világ, de egyre jobban érdekel az indiai és távol keleti konyha is – na meg a hagyományos, klasszikus magyar konyha is. Az egyik tervem, hogy szépen sorban lefőzöm a nagy magyar alapételeket, aztán majd jöhet a komment cunami, hogy “ezt mi nem így csináljuk”. 🙂

Én pedig rendületlenül sütök és főzök, nézem a statisztikákat, kezelgetem a trollokat és várom az építő kritikákat. 

283645_husimado.jpg

Forrás: HEOL  Fotó: Korsós Viktor

Kösz hogy velem vagytok, remélem maradtok nálam továbbra is, további jó sütés-főzést mindenkinek,

üdvözlettel: Hegyvári Zoltán alias Húsimádó

Vélemény, hozzászólás?