Édes-paprikás grillezett oldalas

Gyönyörű és napsütéses ősz van, az a hónap, amikor betöltöm a félévszázados fordulómat. Barátaim és családom meglepett egy nagyon klassz grillsütővel, amit azóta is tesztelgetek, próbálgatok. Szombaton kimentem a teraszunkra, hűvös volt, de sütött a nap – és ez lett a végeredmény.

Még a lakásban, a konyhában előkészülök a nagy grillezésre, vagyis lehártyázom a kettévágott oldalast, majd almafa forgácsokat beáztatok almalébe – majd ezzel is fogok egy kicsit füstölni, ami talán hozzáad a kiváló végeredményhez. Ha már beáztatok, akkor a húsok is almalébe kerülnek – legalább egy órát hagyom, hogy a húst átjárja az alma íze és aromája.

Míg ázalognak a cuccok, addig készítünk egy száraz fűszerkeveréket, ami majd a húsokra kerül. Kicsivel több, mint fél deci barna cukrot, ugyanennyi paprikát kell kimérni, majd kb 3-3 ek. só és bors érkezik a mozsárba. Szükség van még 2-2 kávéskanál fokhagyma- és vöröshagyma porra és 1 kávéskanál cayenne borsra – amely fűszereket összekeverek és alaposan összezúzok.

A húsokat kiemelem az almaléből, majd egy zsírpapírra teszem őket, és vastagon bekenem mindkettőt a száraz páccal, a fűszerkeverékemmel. A megmaradt fűszerkeveréket összekeverem egy kevés ketchuppal, majd folyékony füsttel – amivel majd a grillezés végső fázisában kell majd kenegetni a husikat.

Na végre mehetünk grillezni – süt az őszi nap a teraszunkon, bár nincs meleg, de szépnek néz ki a nap. Szóval bekapcsolom az égőket, 130-150 C-ra állítom a grillt, és a faforgácsokat is felteszem, hogy kellemes illat is legyen – ne csak az íz domináljon.

A két húst felhelyezem a rácsra úgy, hogy a csontos rész kerüljön a tűz közelébe. Iszom egy hideg söröcskét, majd 20-25 percenként megfordítom az oldalasokat, és be is kenem őket almalével – így tényleg karakteres lesz a gyümölcsös, édes íz. Hús nem készülhet köret nélkül, úgyhogy a burgonyákat egyszerűen alufóliába tekerem – majd ezek is mennek a grillrácsra.

Mivel a grillemmel még ismerkedési, barátkozási fázisban vagyunk – így azért egy kicsit türelmetlen is vagyok, vagyis kicsit a sarkait túl pirítom, de azért nincs nagy gáz. Végső fázisként még megkenem a húsokat a füstös, bbq-s kencével, amit még rá is pirítok – majd készülhetünk is a tálaláshoz, az ebédhez.

A végeredmény nagyon jó: belül szaftos, kívül ropogós a hús, a csontról lágyan omlik a kicsit édeskés, de mégis karakteres sertéshús. A burgonyák szintén szépen megpuhultak, amiket azért meg is pirítottam – így elég klassz kis ebéd jött létre úgy, hogy megszakadni sem kellet. Szóval jöjjenek a fotók, a gyönyörű grillem, háttérben a híres Szépasszony völgy és az omlós húsok. 

Jó étvágyat, próbáljátok ki Ti is…