Zakuszka

A múltkoriban a barátainknál jártunk, ahol reggelire többek között igazi erdélyi zakuszkát is kaptunk. Lehet, hogy szegénységi bizonyítvány, de én korábban nem kóstoltam ezt a finomságot – most azonban függővé váltam. Sarudon tehát nekiálltunk, és elkészítettük a saját zakuszkánkat, amit azóta is úgy fogyasztok, mint egy megszállott. 🙂

Mivel azt szerettük volna, hogy igazi, füstös íze és illata legyen a zakuszkának – így az egyik legfontosabb fázissal kezdtük a műveletet, vagyis tüzet készítettem, majd megvártam, míg igazi klassz parázs lett belőle. A grillrácsra rápakolgattam a szép és ropogós kápia paprikákat, majd nekiálltam fröccsözni. A fröccs jéghideg rozé volt, az egri Juhász testvérek pincészetéből. Ja, ez most lehet, hogy senkit sem érdekel, de akkor is fontos része a munkának.

Szóval sütögetem a kápiákat, mindaddig, amíg szépen meg nem feketednek. Attól nem kell megijedni, hogy tényleg fekete lesz a külsejük, ugyanis ezeket majd úgyis eltávolítjuk – így pedig az ízük majd valami frenetikus lesz. Úgyhogy sütögetjük őket, forgatjuk a csipeszünkkel – és iszogatjuk a fröccsöt. Kemény meló, ugye?

Amint megsült egy-egy adag paprika, azokat egy fedeles edénybe tesszük, hadd pihenjenek – így a bőrük majd könnyen lehámozható, lehúzható lesz. Közben érkeznek a padlizsánok, ők ugyanígy a grillrácsra kerülnek – de nekik azért több idő kell a teljes megsülésig. A padlizsánokat azonban alaposan megszurkáljuk egy villával, ellenkező esetben nagy-nagy durranások lennének…

A padlizsánok akkor készülnek el, amikor már a bőrük sötét barnák, a testük pedig összeesik – az illatuk pedig már klasszul körbelengi a grill környékét. ismét fröccsözünk, majd a kész padlizsánok is edénybe kerülnek.

Vége a szabadtéri melónak, jön a konyhai etap. Vizet forralunk, majd leforrázzuk a paradicsomokat, és a héjukat eltávolítjuk. A vöröshagymákat megdinszteljük, majd a lecsurgatott padlizsánt bedobáltuk a lábasba. A héjától megszabadított paprikákat kézi mixerrel ledaráljuk, de nem kell teljesen pépesre dolgozni – mert szerintem akkor lesz jó a végeredmény, ha egy kicsit darabos a zakuszka. Ha ezzel megvagyunk, akkor a paprika is mehet a padlizsánok mellé.

Mivel a zakuszka is olyan, mint nálunk a gulyás, vagyis ahány ház, annyi szokás – így mi répát is tettünk bele, ami szerintem az édességével komolyan hozzájárult a frenetikus végeredményhez. Tehát a répákat szintén ledaráltuk, majd ők is mentek az edénybe. Felöntöttük a masszát olajjal, érkeztek a babérlevelek, a bors és a só – majd következett 2-2,5 óra rotyogtatás, főzés, folyamatos kevergetés közben. Ez a része a munkának azonban már nagyon uncsi, de ha nem kavarjuk a hosszú szárú fakanalunkkal a zakuszkát, akkor bizony oda fog égni. Szóval kavargatunk, fröccsözünk – és várjuk a végkifejletet. Közben azért nagyon oda kel figyelni, mert ravaszul fel-fel pukkan a sűrű lé, kilő, mint egy gejzír – és ez nagyon fájdalmas élményeket szerezhet, úgyhogy csak ésszel… 🙂

Amint elkészültünk, párunk a kimosott edényekbe kanalazza a művünket, majd fejjel lefelé teszi az edényeket – aztán jöhet a dunsztolás. Másnap kenyeret pirítunk, és bevágunk egy üveggel úgy, hogy rá kell jönnünk – ez bizony kevés lesz az őszre-télre. Sebaj, jövőre duplázunk, vagy triplázunk…

Arányok:

2,0 kg parázson sült padlizsán, hámozva, darabolva
2,0 kg parázson sült kápia vagy pritamin paprika, hámozva, darálva
0,5 kg vöröshagyma, darálva
2,0 kg paradicsom, hámozva, darálva
1,0 kg répa, darálva
0,5 liter napraforgó olaj
ízlés szerint só, fekete bors
3-5 babérlevél